Szemészet, 1976 (113. évfolyam, 1-4. szám)
1976-02-01 / 1. szám
Kísérleti eredmények Megállapítható volt, hogy a 4 vizsgált csoportban a nyugalmi plazma cortisol koncentráció a primaer glaucomás és a diabeteses betegeknél szignifikánsan magasabb, mint a kontroll csoport értékei (1. ábra). 1. ábra. Plasma cortisol koncentráció (уд%) а 4 vizsgált csoportban Különbség volt megfigyelhető a plazma transcortin—corticosteron affinitásban. Különböző hígítási fokok mellett jellegzetes, hogy a kontrol] csoport és a diabetes mellitus csoportjába sorolt betegek plazmájának 50 ill. 100-szoros hígítással nyert értékei jelentősen különböztek a glaucomás betegek csoportjának értékeitől. így a hígítás mértékével várható corticosteron disszociáció aránya kisebb volt a kontroll és a diabeteses csoportokban, mint a számított érték. Ezzel szemben a glaucomás betegek plazmájának hígítása nagyobb corticosteron disszociációt eredményezett, mint amit a hígítás aránya alapján várni lehetett volna (2. ábra). Ismeretes, hogy a plazma specifikus, így a transcortinhoz kötött corticosteron meghatározása 50—100-szoros hígítási tartományokban mérhető csak egyértelműen, ahol a nem specifikus — így az albumin kötési kapacitás — már N <u ,-s-S' $ 50 100szoros hígítás •—• kontroll <^—о glaucoma n—a gl. diabetes x—* diabetes 2. ábra. Transcortin-corticosteron disszociáció arány 24
