Szemészet, 1976 (113. évfolyam, 1-4. szám)
1976-02-01 / 1. szám
Rosenberg és Levene (1974) vizsgálataikkal megerősítik és kiegészítik az eddig összefoglaltakat és egyben rámutatnak arra, hogy a glaucomás egyének cortisol szintje a korral szignifikánsan nő. Ezen irodalmi adatok alapján kezdtük el vizsgálatainkat. Érdeklődésünk arra irányult, hogy a plazma transcortin kötési affinitása szerepet játszhat-e a glaucoma patogenezisében. Jelen közleményben 4 csoportban észlelt plazma cortisol szint és a plazma transcortin affinitás vizsgálatainak eredményeiről számolunk be. Vizsgálati módszer A plazma cortisol szint és a transcortin-corticosteron affinitását vizsgáltuk 4 csoportban. A vizsgálatban résztvett betegek megoszlása a következő volt: 1. primaer glaucoma 2. glaucoma + diabetes mellitus 3. diabetes mellitus —különböző fokú retinopathiával 4. kontroll csoport. Ebbe a csoportba a Tanszékünkön más szembetegség miatt kezelt egyéneket soroltuk. E betegek anamnézisében nem szerepelt sem primaer glaucoma sem diabetes mellitus. 1. táblázat A vizsgálatban résztvett betegek diagnózis és nem szerinti megoszlása Diagnózis Esetszám Ffi Nő 1. Primaer glaucoma................... 30 13 17 2. Glaucoma + diabetes mellitus 13 5 8 3. Diabetes mellitus ................... 15 7 8 4. Kontroll csoport...................... 17 10 7 Összesen...................................... 75 A vizsgálaton résztvett 75 beteg diagnózis és nem szerinti megoszlását az 1-es táblázat mutatja. A vizsgálathoz a vért minden esetben reggel 7 és 8 óra között vettük le az erre a célra külön tárolt, gondosan lezárt csövekbe és haladéktalanul a Központi Tudományos Kutató Laboratóriumba szállítottuk. Plazma cortieosteron tartalom meghatározása a corticosteron binding módszerrel, Vermeulen és mtsai által (1969) leírt, enyhén módosított technikával történt. A transcortin kötési affinitás mérése az alábbi elvek szerint történt: a plazmát 10—50—100-ára hígítottuk pH 8-as tris pufferrel, majd olyan csövekbe pipettáztuk, amelyekben 0,05 /t Ci 1,2—3H — jelzett corticosteron volt. A csöveket 15 percig 37°-on tartottuk, majd jeges vízfürdőbe helyeztük és 10 perc múlva a plazma mintákhoz 0,1 ml Norit/Dextran keveréket adtunk. Norit/Dextran arány: 0,5% Norit és 0,025% Dextran. 5 perc múlva a csöveket 4° C-on lecentrifugáltuk, majd a felülúszóban maradt, transcortinhoz kötött jelzett corticosteront meghatároztuk. A felülúszóból 0,5 ml-t mórőedénybe pipettáztunk, majd 2 ml abszolút etanol és 10 ml scintillatiós folyadékot adtunk és a radioaktivitás mérése Nuclear Chicago Mark 11 folyadék scintillatiós berendezéssel történt. Externált standardot alkalmaztunk. A transcortin kötési erő 50 és 100-szoros hígítás mellett történő meghatározás esetében a nyert eredményeket a hígítás fokával megszorozva „transformáltuk”. így, amennyiben a kötési erő a hígítás arányával nem változott, úgy az időegységre kapott cpm értéknek is változatlannak kellett maradni. Eredmények statisztikai értékelése Student t teszttel történik. 23
