Szemészet, 1976 (113. évfolyam, 1-4. szám)

1976-02-01 / 1. szám

Szemészet 113. 22—27. 1976.

Az Orvostovábbképző Intézet Szemészeti Tanszékének (tanszékvezető : Weinstein Pál egyetemi tanár) közleménye

Plazma transcortin-szint változás jelentősége glaucomában

Á HI OLGA

A szemészeti irodalomban az utóbbi években számos közlemény foglalkozik a corticosteroidok szemnyomást emelő hatásával, valamint a plazma cortisol szint és a szemnyomás közötti összefüggéssel.

Stern (1953), Francois (1954), Linnér (1959) és Goldmann (1962) voltak az elsők, akik a hosszantartó cortison kezelés alatt szemnyomás emelkedést észleltek. A corticosteroidok hatására bekövetkező szemnyomás emelkedés a primaer nyitottzugu glaucomához hasonlít, sőt glaucomás roham kialakulását is észlelték. Linnér (1959) vizsgálta a plazma cortisol-szint változása és a csarnokvíz keringés közötti összefüggést. Goldmann (1962) megfigyelése, hogy cortison terápia alatt a szemnyomás a mioticumokkal szemben refractaer, míg megszakítása után a szemnyomás normalizálódik.

A cortison szemnyomást emelő hatásának pontos tanulmányozásához dexamethasone 0,1% szemcseppet használtak. Négy-nyolc héten át naponta 3x történt a cseppentés az egyik szembe, míg a másik szem a kontroll szerepét töltötte be. Becker (1963) a vizsgált populatiót a corticosteroid teszt alatt mutatott szemnyomás emelkedés mértékétől függően 3 csoportba sorolja: ,,gg”-vel jelöli azokat az egyéneket, akiknek szemnyomása a teszt alatt jelentékenyen emelkedik; ,,ng”-vel azokat jelöli, akiknek mérsékelt a szemnyomás emelkedése; míg az ,,nn” csoportba azokat sorolja, akiknek a teszt alatt a szemnyomásuk nem változik. Becker szerint minden glaucomás automatikusan a ,,gg” vagy ,,ng” csoportba tartozik. Armaly (1963) a Pl (low pressure) és Ph (high pressure)-val jelöli a corticosteroidok alkalmazásakor bekövetkezett szemnyomás változást .

Boyd és MacLeod (1964) vizsgálták a szemnyomás változás és a plazma cortisol szint változás közötti összefüggést. Arra a figyelemreméltó megállapításra jutottak, hogy a glaucomás betegek plazma cortisol szintjének circadian rhythmusa és a szemnyomás napszaki ingadozása között pozitív korreláció van. Feltételezték, hogy a glaucomások szemnyomás ingadozása összefüggésben van, illetve ezt determinálja a plazma cortisol szint circadian fluktuációja. A szemnyomás és a plazma cortisol maximuma között 4 órás eltolódást találtak, vagyis a plazma cortisol maximumát reggel 8 órakor, a szemnyomás maximumát pedig délben. A fenti vizsgálati eredményekből arra következtetnek, hogy feltétlen összefüggésnek kell lennie a szemnyomás változás és a plazma cortisol szint változása között.

Levene és Schwartz (1968) vizsgálták az orálisán adott steroidok (dexamethasone tahi. 0,75 mg) hatására a plazma cortisol szuppressziót és azt találták, hogy a magas szemnyomású egyének plazma cortisol szuppressziója analóg a Cushing-syndromás betegekével, vagyis mindkét esetben a szuppresszió minimális vagy hiányzik. Becker (1970) a ,,gg” csoportba tartozó egyéneken vizsgálta a dexamethasone szuppressziót és azt szintén minimálisnak észlelte.

Weinstein és Móri (1972), Schwartz és Levene (1972) vizsgálták a glaucomás betegek plazma cortisol szintjének napszaki ingadozását és azt találták, hogy a glaucomás betegek plazma cortisol circadian ritmusa különbözik a nem glaucomás egyénekétől; a glaucomások plazma cortisol szintje a nap folyamán emelkedik, míg a nem glaucomásoké csökken.

22