Szemészet, 1976 (113. évfolyam, 1-4. szám)
1976-02-01 / 1. szám
Szemészet 113. 18—21. 1976. A Debreceni Orvostudományi Egyetem Szemklinikájának (Igazgató : Albertit Béla egyetemi tanár) közleménye A vitrectomia mint a reverzibilis stádiumban levő hyalokeratopathia terápiája ZAJÁCZ MAGDOLNA, ALBE 11 TH BÉLA Az üvegtestveszteség mindig a bulbus megnyitó műtétek egyik legsúlyosabb komplikációjának számított. Ez az elv természetesen ma is érvényes. Az üvegtesttel kapcsolatos szemléletünkben azonban az utóbbi években némi változás észlelhető. A szakirodalomban egyre többet olvashatunk az üvegtest volumenét csökkentő beavatkozásokról, amelyek azonban mindig megfelelő előkészítés után, meghatározott célból történnek, közvetlen következményeik szempontjából lényegesen különböznek a spontán üvegtest veszteségtől. Ilyen módon a régi elvek és az újabb beavatkozások közötti ellentmondás csak látszólagos. A hyalokeratopathia gyógyítására végzett üvegtest csökkentésről, illetve az ezzel kapcsolatos megfigyelésekről az 1960-as évek elejétől jelentek meg közlemények (Fine [1960], Vucicevic [1960/61], Casey [1961], Barraquer [1962], Gormaz [1966], Zajácz és Süveges [1967]). Az üvegtest volumenének a csökkentése azonban nem teljesen azonos a mai értelemben vett vitrectomiával. A vitrectomiának ma két módszere ismeretes: a pars planan végzett beavatkozás és az „open sky” módszer. Elvégzésének számos indikációja van, és a megszüntetendő elváltozás természetesen megszabja a műtét módját (Albertit, 1974). Kasner 1968-ban megjelent közleménye óta a vitrectomia a szemészeti műtéttan új ágazata lett, és szellemesebbnél szellemesebb műszerek sora (Machemer és mtsai [1972], Hennig és mtsai [1972], Kreiger és mtsai [1973], Brighthill és mtsai [1973], O’Malley és Heintz [1973]) javítja a technikát és az eredményeket. A hyalokeratopathia terápiájaként természetesen csak az „open sky” módszerrel végzett partialis vitrectomia jöhet szóba, mivel a cél a corneovitrealis kontaktus megszüntetése. A műtét csak a hyalokeratopathia reverzibilis stádiumában indokolt. Ez szövettanilag jól körülhatárolt kórkép, a klinikai megítélése azonban kétségtelenül nem mindig egyszerű (Süveges és Zajácz [1967, 1970], Zajácz [1971]). Az irreverzibilis stádiumban csak akkor érhető el eredmény, ha a vitrectomiát perforáló keratoplastikával kapcsoljuk össze. A reverzibilis hyalokeratopathia üvegtest leszívással való gyógyításával már régebben próbálkoztunk. A módszerünk a következő volt: Cornea-punctiós nyíláson keresztül a csarnokból üvegtestet szívtunk le, és levegőt fújtunk a helyére. Ha az i.o. nyomás magas volt, ugyanezt cyclodialysissel kombináltuk. A fenti műtét 13 alkalommal került elvégzésre. Átmeneti javulás 6 esetben következett be. Ez a stádium helyes megítélése mellett szól. Eredménytelen volt 5 beavatkozás, ebből egy esetben szubjektív javulással. Tartós eredmény 2 alkalommal mutatkozott. A leírt beavatkozás hibája, hogy a csarnokban valahol üvegtest marad, a levegő hamar felszívódik, az üvegtest újra érintkezésbe kerül a corneával. Mivel a teljes értékű endothel-réteg még nem alakulhatott ki, a hyalokeratopathia recidivál, illetve meg sem szűnik. Az üvegtest leszívás és a vitrectomia „open sky” módszere között a lényeges különbség az, hogy vitrectomia alkalmával, megfelelő tamponok segítségével, 18
