Szemészet, 1976 (113. évfolyam, 1-4. szám)
1976-08-01 / 3. szám
összefoglalás Szerző vizsgálatai alapján megállapítható, hogy az Aceclidin a glaucoma therápiájában jól használható parasympathomimeticum. Szemnyomás-cskökentő hatása eléri a Pilocarpinét. Legfőbb előnye, hogy nem befolyásolja a refractiot, nem myopizál. IRODALOM: 1. Fechner, P. U.: Klin. МЫ. Augenheilk. 158, 112 (1971). — 2. Frnacois, J., F. Goes: Ophthalmologica. 168, 299 (1974). — 3. Maskovszkij, M. D., К A. Zajceva: Ruszk. Farmakol. Toksikol. 23, 398 (I960). — 4. Pilz, A., Lommatzsch, W. D. Ulrich: Ophthalmologica. 168, 376 (1974). — 5. Riegel, D., W. Leydhecker: Klin. МЫ. Augenheilk. 151, 882 (1967). Коложвари, Л.: Первый опыт применения ацеклидина Исследования автора статьи показали, что при лечении глаукомы ацеклидин является эффективным парасимпатомиметиком. Он обладает таким же понижающим глазное давление действием, как пилокарпин. Главным его преимуществом является то, что он не влиет на ретракцию, не вызывает близорукости. Kolozsvári, L.: Our first experiences with Aceclidin On the basis of the author’s investigations can be established that the Aceclidin is a well suitable parasympaticomimetic in the glaucoma therapy. Its intraocular tension diminishing effect is analogous with the pilocarpine. Its most important adventage is that does not influence the refraction and does not cause myopia. L. Kolozsvári: Erste Erfahrungen mit dem Aceclidin Aufgrund der eigenen Erfahrungen war festzustellen, dass das Aceclidin ein in der Glaukomtherapie gut verwendbares Parasympathomimetikum ist. Seine den Augendruck senkende Wirkung erreicht diejenige des Pilokarpins. Sein Hauptvorteil ist, dass es die Refraktion nicht beeinflusst, nicht myopisiert. К Ö N Y У I S M E R T E T É S Goscas, G. és It. Nataf: Les conjonetivites á virus. Masson & Cie. Paris. 1975. A francia Szemorvostársaság felügyelete mellett közölt monographiák újabb kötete 86 oldalon tárgyalja a leggyakoribb szemészeti betegségeket. A címben kötőhártyagyulladások szerepelnek, de az előszóban utalnak arra a szerzők, hogy a kötőhártyagyulladásokhoz gyakran a cornea, leginkább a cornea hámjának megbetegedése is társul és más esetekben pedig a conjunctivitis a szemhéj megbetegedésével együtt fordul elő. A monographia nem tárgyalja a trachomát és a többi ún. Trie vírus megbetegedést sem. A vírusokról szóló általános bevezető rész után a szerzők a következő fejezetekre osztják a vírus okozta conjunctivitiseket: 1. Oncogén vírusok okozta és a palpebroconjunctivális vírusbetegségek. 2. Adenovírusok és az általuk okozott megbetegedések. 3. A herpes vírusok okozta megbetegedések (herpes, varicella, zoster, cytomegaliás vírus). 4. Pox vírusok (vaccinia, variola). 5. Myxo- és paramyxovírusok (influenza; Newcastle betegség, parotitis epidemica). 6. Arbovírusok (sárgaláz, rubeola stb.). 7. Picornavírusok (haemorrhagiás epidémiás kötőhártyagyulladás). Minden fejezet végén angol összefoglalás található. A munkát 1967 óta megjelent cikkekből álló bibliographia egészíti ki. Ez a monographia, amely bár nem minden vírus okozta szemészeti vonatkozású betegséget közöl, de csaknem minden gyakorlati jelentőségű kórképet, nagyon hasznos annál is inkább, mert ma már sokkal gyakoribbak nálunk is és általában a fejlett országokban is a vírus eredetű külső gyulladások, mint a gennyes, bactériumok okozta kórképek. Radnót Magda 163
