Szemészet, 1976 (113. évfolyam, 1-4. szám)

1976-08-01 / 3. szám

kifejtett hatása a következő volt: Az átlagos szemnyomás 26,00 Hgmm-ről

20.5 Hgmm-re, a termelt csarnokvíz mennyisége 1,46 mm3/perc értékről 1,37 mm3/perc értékre csökkent.) Az elfolyási coeffitiens 0,21-ről 0,23-ra növekedett. Castren [6] a szemnyomás és a termelődő csarnokvíz mennyiségének jelentős csökkenésére hívja fel a figyelmet, az utóbbit a gyógyszer legelőnyösebb tulajdonságának tartja. Ismelin—Pilocarpin kombinációt alkalmaztunk 14 betegen. A szem átlagos tényleges nyomása 28,00 Hgmm-ről 21,40 Hgmm-re csökkent. Az elfolyási coeffitiens nem javult lényegesen, de a csarnokvíz termelése jelentősen, 1,83 mm3/perc értékről 1,36 mm3/percre csökkent. Fél év elteltével 4 betegünk tensioja ismét emelkedett, a szem functiói romlottak. Ezért műtéti megoldást választottunk és Pilocarpinra állítottuk be a betegeket.

Egy, illetve másfél évi Ismelin használat után teljesen panaszmentes, compensalt állapotban van 6 glaucomás. Nem észleltünk lényeges változást a látótér kiesésben, nem változott a látóélesség és a criticus fusiós frequentia sem.

A 20 zöldhályogos beteg közül 10-nél jelentkeztek közepes fokú és kifejezetten súlyos mellékhatások. A szem functiói nem romlottak az Ismelin használata alatt, szemnyomásuk jó volt, de a gyógyszer által kiváltott panaszok miatt más cseppre kellett átállítani, illetve műtéti megoldást kellett választani. Conjunctivalis vérbőségre, fénykerülésre, közepes fokú könnyezésre 7 beteg panaszkodott. E kellemetlen mellékhatások az Ismelin 1 havi cseppentése után 2 esetben, 2 havi használat után két betegnél, 4, 6 és 7 hónap után egy-egy esetben jelentkeztek.

Egyik férfi betegünk már egy éve használta panasz, nélkül a cseppeket, amikor nagyfokú szemhéj duzzanat keletkezett a szemhéj bőrének felázásával. Egy másik glaucomás betegünknél a gyógyszer a 4. hónaptól enyhe, kezdetben még elviselhető, fokozott könnyezést okozott, ami másfél év után annyira fokozódott, hogy munkaképtelenné vált. Egy esetben az Ismelin 5 hónapos használata után nagyon makacs, hosszú ideig therapia resistens ihfiltratum corneae alakult ki.

Mind a 20 szem conjunctiva váladékát elküldtük bacteriologiai vizsgálatra is. Egy esetben Staphylococcus aureus tenyészett ki, ennek ellenére a betgének csak enyhe panaszai voltak. A legsúlyosabb esetekben a tenyésztés eredménye apathogennek tekinthető Staphylococcus epidermidis volt. Gennyes váladékozást, a szemhéjak leragadását egy esetben sem észleltük. A célzott antibioticum therapia minden esetben eredménytelen volt.

Nem találtunk összefüggést a glaucoma typusa, a betegek neme, kora és az allergiás panaszok kialakulása között.

Nagy gondot okozott a 10 Ismelin intolerantiás beteg átállítása más szemcseppre. Az Isoptocarpin 3 zöldhályogos problémáját oldotta meg. Szemnyomásuk jó, illetve kompenzáltnak tekinthető. Egy fiatal glaucomás elviseli az Ismelin által okozott panaszokat (conjunctivalis vérbőség, fénykerülés), mert a Pilocarpin által kiváltott alkalmazkodási görcsnél elviselhetőbbnek tartja. Hasonlóan vélekedik egy másik fiatal betegünk is. A Pilocarpin állandó fejfájást, hányingert okozott, de a szem jó functiói mellett, kompenzált állapotban minden műtéti megoldástól tartózkodik.

Konzervatív kezeléssel nem tudtuk rendezni 3 Ismelinre érzékeny betegünk szemnyomását. A tartós kompenzálást a trabeculectomia biztosította.Egyiküknek sincs szüksége gyógyszerre, a szemnyomás fél évvel a műtét után j. o.

18.5 Hgmm, b. o. 18,5 Hgmm. Másik két betegünk szemnyomása 6, illetve 11 hónappal a műtét után, napi egyszeri Eppy szemcsepp alkalmazására jó.

Fonurit állandó alkalmazására kényszerültünk két elhanyagolt, yégstadiumban levő zöldhályogos betegnél, akik a localis kezelésre refracterek voltak és műtéti megoldás sem volt kivitelezhető.

146