Szemészet, 1975 (112. évfolyam, 1-3. szám)
1975 / 2. szám
1. Az első csoportba az íves plasztikák tartoznak. (1. ábra) Ezek közt szerepel az alsó szemhéj felőli enyhe ívű Imre-plasztika, mely azonban e helyen nem mindig válik be olyan jól, mint az alsó szemhéj hiányának pótlásánál, mert lefele húzza a belső zugot, eversio puneti lacr. inf. veszélyével jár, s a borhiányhoz képest — ha feszültestül mentesen akarunk operálni — túl nagy lebeny elkészítését igényli. Ha azonban a bőrhiány egésze a belső szemzug alsó részén van, jobb eredménnyel alkalmazható ez a módszer. Ha magasabbra kell felvinni a lebenyt, Arruga az alsó Imre-lebenyt Burrow—Imre lebenyre egészíti ki. Váry az alsó Imre-lebenyt felfelé íveli a külső szemzug alá, mert előnyösebbnek tartja, ha a metszés az orbita szélén belül marad és így a vékonyabb szemhéjbőrt lebenyezzük. Az íves pótlások között a legjelentősebb Imre íves eltolása felülről, az ellenoldali homlokfél felől. Ennek előnye, hogy a lebeny az alsó szemhéjat emeli (Blaskovics). Hátránya csak a homlokon hagyott bőrheg és az, hogy összenőtt, hosszú szemöldök esetében kozmetikai okokból nem alkalmazható. Utóbbi esetben az íves homloklebenyt felülről, a kóros oldali homlokfél felől lehet lehozni (Blaskovics—Kettesy—Vörösmarthy ). 2. Ha az alsó és felső szemhéj szemzugi része is eltávolításra került, kisebb hiány esetében még alkalmazható Imre íves eltolása felülről, nagyobb hiánynál a Frickeplasztika Blaskovics általi módosítását a trapéz-plasztikát, vagy a fecskefark alakú Hasner-féle homloklebenyt használhatjuk. Túlságosan feszülésnek látszik az amerikaiak fordított Y—Y glabella lebenye. Ugyancsak a nagy hiányok pótlására való Imre duplaíves plasztikája, az előbb említett első két íves módszer kombinálása. 3. A szemhéjakra ki nem terjedő kisebb borhiányok pótlását elvégezhetjük szabad bőrátültetéssel is. A Tiersch-lebeny alatti erős heges zsugorodás miatt csak az intermediaer lebeny, vagy az intermediaerre elvékonyodott Wolfe—Krause-lebeny alkalmazandó. A helyesen végrehajtott szabad bőrátültetés jó eredményt ad, hátrányul csak a „donor” bőrterület sebzését, nehéz hámosodását vagy hegesedését, a transplantatum eltérő színét, esetleges necrosisát lehet felhozni. Új módszert is közöltek a belső szemzúgi borhiányok pótlására. Ez Fox műtéttanában „rekonstrukció spontán granuláció által” néven szerepel. Fox csak a felső és alsó szemhéj csonkjait varja össze, hogy a szemrést zárja és ezt U-varrattal a nasalis sebszélhez húzza, hogy a szemhéj retractióját megakadályozza. A seb fedetlenül marad, ezt granulálni hagyja. A közölt ábrák sem hagynak kétséget aziránt, hogy a belső szemzugi plasztikák kérdésével foglalkozni ma is időszerű. Fox ezt a módszert a homloklebenyes plasztikák fölé helyezi, amelyek szerinte mély hegeket hagynak. A spontán granuláció kozmetikai eredményét jobbnak tartja. A most ismertetendő plasztika a kisebb, 10—12 mm átmérőjű kerek, ovális vagy szögletes belső szemzugi borhiányok pótlására alkalmas. A hiányt a felső szemhéj pars orbitalisából lehozott íves lebennyel fedjük. A metszésvonal a hiány nasalis felső részéből indul nasalisan felfelé, onnan domború ívben közvetlenül a szemöldök alá kanyarodik vissza, kb. annak közepéig. Ha kisebb a hiány, rövidebb, ha nagyobb, hosszabb lebenyt kell szabni. A háromszögű kimetszés csúcsával felfelé a szemöldök területébe esik. így az egész sebvonal rejtett (2. ábra). 2. ábra. Szerző plasztikája belső szemzugi bőrhiány pótlására. A szaggatott vonal az alápraeparált bőrterületet jelzi A műtét elve tehát Imre-féle plasztika, leginkább a köralakú hiány pótlására való íves plasztikához hasonlít. A felső szemhéj bőrét kisebb területen Imre is lebenyezte ívesen, de nem belső szemzugi hiány pótlása céljából, hanem felső szemhéji coloboma megoldására, Váry pedig a xanthelasma műtété után támadt felső szemhéji borhiányt fedte a pars palpebralis bőrének íves lebenyével. A hazai és külföldi műtéttanokban hasonló megoldást nem lehet találni, pedig tapasztalásunk szerint az eredmény kozmetikailag igen jó. A műtét az 91
