Szemészet, 1975 (112. évfolyam, 1-3. szám)
1975 / 1. szám
és mindenütt jelenlevő visszatartó erő meggyőzése, melyre jellemző, hogy bizalmatlanul szemléli az új útkeresést. Az egyre szélesedő szemészeti kutatómunka a tudomány mind több ágát kereste fel, hogy kérdéseinek megoldásához segítőtársakat kapjon. Minden egyes tudományág felkeresését valamely égető és súlyos szakmai probléma indokolta. Közel húsz éve, hogy a szemészeti vírus megbetegedések egyre nagyobb gondot okoztak és egyre több elméleti és gyakorlati szakembert foglalkoztattak. Előrelátó gondoskodással indult meg hazánkban a szemészeti virológiái kutatómunka. Alig telt el ezután két esztendő, az elmúlt évtizedek legnagyobb szemészeti járványa ütötte fel a fejét hazánkban, melynek kórokozója vírus volt. Nem lett volna lehetséges a járvány akkori sikeres leküzdése, később izolálása, majd a további évek során sikeres féken tartása az állandó veszélynek, ha már kezdetben nem tisztázódik a kép és ha a társszakmák részéről nem állott volna annyi kiváló szakember, segítőtársként a szemészek mellett. Az általunk korszerűnek tartott szemészeti tudomány közel másfél évszázados problémája az endogén szemgyulladások kóroktana. Régóta tudott az, hogy ezen megbetegedések szoros kapcsolatban állanak a szervezetben lezajló immunológiai folyamatokkal. Mégis csak a legutóbbi két évtizedben nyílott lehetőség hazánkban arra, hogy ez az igen fontos terület, megfelelő gondossággal a szemészetben is, a kutatómunka színvonalára emelkedhessen. A szemészeti kutatómunka fellendülésével tért hódított és hamar meggyökeresedett az a felfogás, hogy a biokémia fejlődése adta lehetőségeket a szemészetben széles körben hasznosítani lehet. Ma már alig találkozunk olyan munkával, amely ha a szaruhártya folyamatokkal vagy lencse elváltozásokkal foglalkozik, szemléletében ne tartalmazná az ismert biokémiai vonatkozásokat. Szinte természetes volt, hogy a mérőműszereknek, virológiának, biokémiának, immunológiának a szemészet mellé való felsorakozása után megjelent tudományágunkban a számítástechnika gépeivel és kódrendszereivel, valamint a haladó szemléletű örökléstan, mint a megelőzés egyik igen fontos fegyvere. Ezen új szemléletű és sokrétű szemészeti tudományos elméleti és gyakorlati kutatómunka méltán hívta fel magára a figyelmet és követelt a maga számára új, korszerű intézeteket, ahol megfelelő körülmények között folyhat a munka. Három egyetemünk kapott új szemklinikát, melyek mindegyikében, az előbb felsorolt tudományágak közül egy vagy több is részt vesz a szemészeti kutatómunkában, a szembetegségeknek a gyakorlatban való egyre sikeresebb leküzdése érdekében. Az eddigiekből világosan kitűnik, hogy a tanuló szemszögéből nézve mennyivel tartalmasabbat nyújthat hazánk szemészeti tudománya jelenleg, mint a megelőző koroké és ezt elsősorban az új elvi, szemléleti állásfoglalás teremtette meg. Ennek a szemléletnek a további törekvése is az, hogy a mindennapi feladatok ellátásában egyre szélesebb látókört biztosítson a sikeres gyógyítás, a betegellátás érdekében. Az oktatás fejlesztése, a tudományos elméleti és gyakorlati kutatómunka megteremtése és kiszélesítése természetesen nem képezhetett öncélú törekvést. A fő célt mindig az a törekvés képezte, hogy tökéletesedhessen a szembetegek gyógyítása. A fejlődés a gyakorlati munkában is lemérhető. Ennek egyik legszebb bizonyítéka a trachoma. Igaz ugyan, hogy a múlt század utolsó negyedében a trachomával kapcsolatban hazánkban állásfoglalás történt, azonban 72 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy eredményes legyen a trachoma elleni küzdelem. 6
