Szemészet, 1975 (112. évfolyam, 1-3. szám)
1975 / 1. szám
A trachoma ellenes küzdelem mérföldköve az 1955-ös esztendő, amikor kötelező és ingyenesen gyógykezelt betegséggé vált a trachoma és ennek a gyógyító munkának anyagi feltételei, lehetőségei is biztosítottakká váltak. Az anyagi feltételek mellett megjelent a trachoma új gyógykezelési elve és az új gyógyszerek. A trachoma osztályok az 50-es évek második felében igen nagy munkát végeztek. Ez a munka sajnos nem mindig csak a betegség gyógyítása volt. Számos esetben nemcsak a betegek, hanem az orvosok helytelen felfogása elleni harc is a gyógyítómunka feladatát képezte. Az osztályos munka nem vezethetett volna eredményhez, ha a területi trachomagondozó-hálózat, orvosok és nővérek egyaránt nem végeztek volna áldozatkész munkát. Ha fellapozzuk a régebbi és új tankönyveinket és rátekintünk a trachomás vidékeket ábrázoló térképekre, azonnal feltűnik, hogy egyes országrészekből csaknem teljesen eltűnt az azelőtt vakságot jelentő szembetegség. Természetesen a betegség nem tűnt el véglegesen, azonban helyesen és körültekintően alkalmazott gondozással terjedése megakadályozható és gyógyítható, a megvakulás réme nélkül. Tanulságos hazai szakirodalmunk átlapozása a trachoma kérdésének tükrében. Amilyen mértékben tért hódított a trachoma konzervatív gyógykezelése, olyan mértékben fogyatkoztak meg az alkalmazott műszerek és műtéti gyógykezelések leírásai. A magyar szemsebészet csaknem száz éves Európa-, sőt világszerte híres hagyományokat mondhat magáénak. Ezen a területen szinte még nehezebb volt a hazai új elvi és gyakorlati alapokat megteremteni. Furcsán fordított helyzet alakult ki. Számos műtétben új gyakorlat született, anélkül, hogy ennek a gyakorlatnak elvi, szemléleti alapjait szemsebészeink kivétel nélkül a magukévá tették volna! A fordított helyzet ellenére mégis előbb a szemléleti terület az, amelynek ellentmondásai, a közölt munkák átlapozása kapcsán feltűnnek. Meglepő, hogy a műtéti indikációk területe mennyire elhanyagolt, sőt sok esetben milyen nagyvonalúan kezelt kérdés. Ezzel szemben a gyakorlat azaz a műtét menetének ismertetése aprólékos olyannyira, hogy sokszor úgy tűnik a leíró nem a műtét végső gyógyító célját hangsúlyozza, hanem egy egy kisebb technikai kérdést helyez előtérbe. A klasszikus histologia éppúgy, mint az ultrastrukturák kutatása óva int a tumor-sebészet műtéti indikációinak alapos megfontolására. A műtétek gyakorlatában különösen két területen nagy a fejlődés. Az egyik a szürkehályog műtété, a másik az ideghártvaleválás ellenes műtéti eljárások. Hazai viszonylatban lassan hódított tért a külföldön futótűzként elterjedt cryotechnika és ennek megfelelően kevés a crvotechnikával foglalkozó munkák száma is. Pedig biztonsággal állíthatjuk, hogy az enzymatikus zonulolysis és a cryotechnika biztonság a műtéti eljárásban és a szövődmény mentes műtét gyógyulása tökéletesebb. A cryotechnikát, a korszerű ideghártyaleválás ellenes és zöldhályog ellenes műtéteket, a szaruhártya átültetés műtétét ma már hazánkban nemcsak klinikáinkon, hanem közkórházainkban is sikerrel alkalmazzák. Számos vidéki városunk új kórházában létesült szemészeti osztályok korszerű műtőiben magas színvonalú szemsebészeti munka folyik. Az elmúlt évtizedekben új arculatot kapott a gyermekszemészet. A gyermek szemosztályokról eltűntek a gyulladt szemeiket öklükkel dörzsölgető lymphás szemgyulladás kínozta gyerekek. Tért hódított az orthoptikai és pleoptikai szemlélet, számos gyermek szemszakrendelésen nyernek magas színvonalú szakorvosi ellátást a kancsal gyerekek és azok akik fénytörési hibáik miatt szemüveget igényelnek. 7
