Szemészet, 1975 (112. évfolyam, 1-3. szám)
1975 / 3. szám
Szemészet 112. 212—217. 1975. A Semmelweis Orvostudományi Egyetem I. sz. Szemklinikájának (igazgató: Radnót Magda egyetemi tanár) közleménye Ophthalmodynamometria anticoncipiens szerek szedése közben FOLLMANN PIROSKA A hormonális fogamzásgátló szerek (továbbiakban H.F.) szedése közben különféle jellegű és gyakoriságú fejfájások, szédülés fordulhatnak elő. A fejfájás, szédülés az egyik legkomolyabb komplikáció, a cerebrovascularis inzultus prodromalis tünete lehet. Ezenkívül a migrainet, vasomotoros fejfájást a cerebrovascularis inzultus, szemészeti vascularis mellékhatás egyik praedisponáló tényezőjeként említik. A fejfájások differenciáldiagnózisában fontos szerepe van az ophthalmodynamometriának (továbbiakban: ODM). Ophthalmodynamometria eredményével ez ideig az irodalomban H.F. szemészeti és cerebrovascularis komplikációval kapcsolatos esetismertetésekben találkozhattunk (Paufique, 1968; Salmon, Winkelman és Gay, 1968; Boissin, 1971; Jamotton és Michiels, 1972). ODM sorozatvizsgálatról ovulatio-gátló szert szedő nőknél ez ideig tudomásunk nincsen. Jelen munka ODM sorozatvizsgálatokkal foglalkozik egészséges nőkön és fejfájásról, szédülésről panaszkodó nőbetegeken. Beteganyag és módszer 50 nőbeteget vizsgáltunk. 5 beteget háromszor (a tabletta szedésének megkezdése előtt, egy éves és több éves szedés közben), 10 beteget két alkalommal (a H. F. szedésének megkezdése előtt és 1 éves, illetve több éves szedés közben) vizsgáltunk, a többiek eredményei vagy a kontroli-csoportban vagy a tabletta szedő csoportokban szerepelnek. A H. F.-t fogamzásgátlás céljából szedték, az alkalmazott gyógyszerek Infecundin, Bisecurin és Lyndiol2l5 voltak. A betegek egy részénél a panaszok fellépte miatt tabletta váltás történt. A vizsgálatokat a H. F. szedésének időtartama szerint csoportosítottuk. A betegeket a fejfájásos panaszok és szédülés szempontjából panaszmentes és kóros csoportokba osztottuk. Beteganyagunkból kihagytuk azokat, akiknek fejfájása migraines jellegű volt, vagy akiknek kórelőzményében, családi anamnesisében migraine fordult elő. A vizsgálat menete a következő volt: 1. Látóélesség-meghatározás, szemfenék-tükrözés; 2. Látótérvizsgálat és fusiós perimetria; 3. Szemnyomásmérés és ophthalmodynamometria. A szemnyomásmérés ülő testhelyzetben Goldmann-féle applanációs tonométerrel, fekvő testhelyzetben Draeger-féle kézi applanációs tonométerrel történt. Az ophthalmodynamometriát ülő és fekvő testhelyzetben végeztük, Bailliart-féle dynamométerrel. Vérnyomás mérés ophthalmodynamometria előtt és alatt is történt, ez utóbbit lehetőleg a systolés ODM érték meghatározás idején, a legnagyobb kompressziós nyomás alkalmazásakor igyekeztünk végezni. A kiértékelésnél ez utóbbi értéket vettük figyelembe, mely a betegek egy részénél 10—30 Hgmm-rel különbözött az ophthalmodynamometria előtt mért vérnyomás értéktől. A leolvasott ODM gram értékek átszámítása Hgtnm értékekre Bedavanija szerint történt, a felkar—a. ophthalmica nyomásviszony értékelése, az agyi véráramlás (CBF) számítása Weigelin és Lobstein (1962) képletei és határértékei szerint. A statisztikai értékelésben a két kísérleti sorozat átlagainak összehasonlítására szolgáló ,,t” próbát alkalmaztuk. Eredmények A betegek csoportosítását az I. táblázat tartalmazza. A betegek vizsgálatakor regisztrált életkort vettük figyelembe. 212
