Szemészet, 1975 (112. évfolyam, 1-3. szám)

1975 / 1. szám

A tokos hályogműtét, ablatio ellenes műtét és a szaruhártya-átültetés elsőként! el terjesztője. Foglalkozott az utóbbi immunkérdéseivel, mely ma is a legizgalmasabb és legtöbbet tárgyalt kérdése a transplantationak. A ,,Szaruhártya-átültetés klinikai és histologiai tapasztalatai” című 1942-ben megjelent munkája nagy sikert aratott, és a műtét hazai felélesztéséhez, a további kutatásokhoz adott impulsust. Pécsett az átültetett szarulebeny és a reticuloendothel szerepét, továbbá a lebeny acetylcholin tartalmát vizsgáltuk. Paufique és munkatársai később megjelent monográfiájában Imre ábráját vette át a ,,maladie du greffon” és a retrocornealis hártya ábrázolására. A német és francia nyelven megjelent ,,Szemhéjplastikák és az arc lágyrészeinek képzőműtétéi” című monográfiája a szemsebészek körén túl az általános plasticai sebészet kútforrása csakúgy, mint a Thiel: ,,Ophthalmologische Operationslehre” című munkájában írt szemhéj műtétek fejezete. Az íves plastica mint ,,magyar plastica” a világ minden jelentős sebészi és szemészi kézikönyvében idézett műtét.

1939-ben nyeri el a budapesti, akkor egyetlen szemklinikára való kinevezését. Fájdalmas volt számára, hogy kiváló tanítványától, Rötth Andrástól — aki külföldre távozott — meg kellett válnia. Ugyancsak veszteségnek érezte Klein Miklós külföldre távozását is. Mindnyájunk sajnálatára történt, hogy Rötth később a tanszékre történt meghívással sem élt. Imre, jóllehet már betegeskedni kezdett, megfeszített erővel dolgozott. Nagyon lesújtotta, hogy több külföldi meghívásra útját a német követség „politikai megbízhatatlanság” címén Lindner és Vannas professzorok személyes közbenjárása ellenére meghiúsította, és hogy a kar sem támogatta. Mi sem bizonyítja ennél jobban, hogy Imre professzor haladó szellemű tudós volt. Határozott felfogásának mindenhol bátran hangot adott.

Imre mondotta egyszer: ,,Idealizmust, önfeláldozást, folytonos munkát és a tudomány haladásával lépést tartó állandó fejlődést csak attól az orvostól várhatunk, akit az egész társadalom megértése hozzásegít.” Ennek igazi feltételeit hazánk felszabadulása után építő társadalmi rendszerünk vívmányai között a magyar felsőoktatás, egészségügy, tudománypolitika és szervezés új szelleme hozta el, melynek erejével mód nyílott a magyar szemészet újjászületésére elsősorban azáltal, hogy megépülhettek korszerű klinikáink, melynek falai között Imre-tanítványokat találunk. Elsőnek Kukán Ferenc tanársága alatt a szegedi szemklinika épült meg, Pécsett az új klinikai tömbön belül 1966-ban kaptuk klinikánkat, majd kormányzatunk áldozatkészségével megéjmlt 1972-ben nagy büszkeségünk az I. sz. Szemklinika és az Országos Szemészeti Intézet. Azt hiszem, a fejlődés, mely a magyar szemészet történetében példátlan, büszke örömmel tölt el minden magyar szemorvost.

Nagy örömünk volt, hogy az Európai Szemorvostársaság a 4. Európai Szemészkongresszust Budapesten rendezte Radnót professzorasszony elnökletével. A kongresszus sikere kitűnt a záróünnepség tekintélyes szónokainak elismerő szavaiból is.

Uj és régi klinikáinkon az oktató-gyógyító és tudományos munka feltételei az elmúlt tíz évben soha nem remélt mértékben nyertek támogatást. Talán már keveset gondolunk azokra a felszabadulás előtti időkre, arra, hogy nagynevű elődeink milyen mostoha viszonyok között milyen erőfeszítésekkel fáradoztak, és tartottak egyetemi színvonalat és emellett nemzetközi nevet vívtak ki maguk és a magyar szemészet számára. Példájuk kötelez.

Hasonlíthatatlanul jobb viszonyok között élünk. Az oktatást illetően feladataink ismertek: korszerű, pedagógiai-didaktikai módszerekkel, követve a tudományos forradalom hozta ismereteket kell oktató-nevelőmunkánkat végezni, felhasználva mindazt, amit mestereinktől kaptunk. Az új Oktatási Törvény

11