Szemészet, 1975 (112. évfolyam, 1-3. szám)

1975 / 1. szám

fertőző pavilont is biztosított. A háborús évek alatt szerzett bőséges epidemiológiai tapasztalatai birtokában a trachoma terén végzett kutatómunka elindítása határozta meg a klinika tudományos munkájának egyik profilját.

A záradéktestek epidemiológiai jelentőségéről főleg Rötth tett értékes megállapításokat. A pécsi klinikán megindult trachoma kutatás volt a forrása és ösztönzője annak a szervező, gyógyító-megelőző munkásságnak, mely Imre Budapestre távozása után is folytatódott. A felszabadulás utáni társadalmi változások tették lehetővé, hogy az Egészségügyi Minisztérium ,,Trachoma Módszertani és Kutató Osztály”-t létesített. 1955-ben jelent meg a második ,,Trachoma Törvény”. Ezen szervezeti háttérrel valósulhatott meg a trachoma felszámolásának lehetősége. Ebben elismerést érdemlő részük volt a tanítványok közül Kukán professzornak és munkatársainak, Győrffy Sándornak, Sztrilich Lajosnak, aki Bonyhádon áldozatos munkával szervezte meg a ,,Trachomagondozó Intézetet”. Bendenritter és Pajor szakfelügyelők, Sebestyén, Brand, Kerek, Thész, Agg, mint megyei szemészfőorvosok és az ország területén működő más kollégák a ,,Trachoma Módszertani és Kutató Osztály” szervező tevékenységének és ellenőrzésének segítségével ugyancsak kivették részüket a trachoma elleni küzdelemből és részesei az elismerésnek.

Nagy elismerés, hogy a XXII. Nemzetközi Szemészkongresszus alkalmából, 1974-ben, a Nemzetközi Trachomaellenes Liga igazgatótanácsa Imre tanítványának, Radnót Magdának adományozta a ,,Chibret aranyérmet” a szem vírusbetegségeiben végzett tudományos munkássága elismeréseként.

Imre kutató elméjét mindig olyan tudományos problémák izgatták, melyek a gyakorlati gyógyítást is szolgálták. Mint köztudott, elsőnek ismerte fel a szemnyomás és belsőelválasztású mirigyek közti összefüggést és, hogy osteomalaciás vagy akromegaliás betegeknél a szemtensio kifejezetten csökkent. Eredményeit felkérésre a kairói Nemzetközi Szemészkongresszuson ismertette. A gonadok és mellékvese szemészeti vonatkozásairól szóló külföldi előadásaival nemzetközi elismerést vívott ki. Úttörő munkásságát akkor végezte, amikor a belsősecretios mirigyek működéséről még keveset tudtunk s csupán szervkivonatok, nem pedig kristályosán előállított, szerkezetileg is ismert hormonok álltak rendelkezésre. Közléseit sok méltatlan kritika érte, állításait sokan kétségbe vonták, de ennek ellenére nem csüggedt. Balassa-emlékelőadásában az összefüggéseket illetően további bizonyítékokkal lépett a nyilvánosság elé. Az utóbbi évtized fényesen igazolta jpltevéseit, mert például a cortison-glaucoma létezésében senki nem kételkedik. Az általa elindított és neveltjeibe bőkezűen átplántált gondolatok tovább éltek, Radnótnak a ,,Szemészet neuro-endocrinologiai vonatkozásai” című műve ékes bizonyítéka annak, hogy mily mértékben ösztönözte tanítványait alkotó munkára. Iskolánkon belül új technikákkal folynak vizsgálatok a szem folyadék- és vérkeringésének tanulmányozása területén a chatecolamin-receptorokra ható modern pharmaconok és bioaktív anyagok (pl. prostaglandin) útján való megközelítéssel. A szem ultrastruktúrájának az I. sz. Szemklinikán folyó kutatásai, a csarnokvíz-termelés és elfolyás normális és kóros paramétereinek vizsgálata stb. mélyebben világítják meg Imre feltevéseit, melyek őt élete végéig foglalkoztatták. Felidéződik bennünk, amikor egyik orvosegyesületi előadásában megemlítette, hogy a bővebb folyadékbevitel befolyásolhatja a szemnyomást, és erre jónevű szemészek is elég durva módon reagáltak. Néhány évtizeddel később mindennapos diagnosticus teszt a glaucomagyanús beteg folyadékkal való terhelése.

Imre professzornak 1929 végén az Állami Szemkórházba történt távozásával nagy veszteség érte a pécsi orvoskart. Megtartva egyetemi tanári rangját töretlen energiával látott hozzá a munkához, és nevelt új tanítványokat.

10