Szemészet, 1975 (112. évfolyam, 1-3. szám)
1975 / 2. szám
6 hónapon belül. Saját ilyen 33 esetünk közül 3 esetben, 9,09%-ban keletkezett újabb glaucomas roham, mindhárom esetben az első roham utáni 1 éven belül. Ezekben az esetekben ekkor iridectomia történt és azóta kompenzáltak. A közül az 53 szem közül, melyeken iridectomiát végeztünk, egyetlen esetben sem lépett fel újabb roham. Érdekes módon a közül a 31 szem közül, melyeken fistula-képző műtétet végeztünk, 2 szemen ez mégis előfordult és ez a fistula elzáródásával és a mindkét esetben fentállott ritka anatómiai helyzettel: plateau iris-szel volt magyarázható. Ismeretes, hogy iris coloboma jelenlétében pupillaris blokk nem alakulhat ki és a csarnokzug csak plateau iris esetében, pupillatágulat következtében záródhat el akutan (Duke—Elder és Jay, 1969). Ezt a két szemet újabb műtétekkel sem sikerült megmenteni. 96 betegünk másik szemének sorsa is igazolja, hogy nem lehet gyógyszeres kezeléssel glaucomás rohamot biztonsággal megelőzni. 11 betegünk (11,4%) mindkét szemén egyszerre lépett fel a glaucomás roham. A többi 85 beteg közül 13 esetben (15,29%) később, a preventív kezelés ellenére lépett fel a glaucomás roham a második szemen (az első szemen 10 esetben akut, 3 esetben roham nélkül kialakult krónikus zártzugú glaucoma volt). Az irodalmi adatok ehhez hasonlóak. Leydhecker (1973) 217 betege 14%-ának volt mindkét szemén egyszerre glaucomás rohama. A preventive kezelt második szemen Winter (1955) anyagában 5 éven belül 20%-ban, Bain (1957) 137 esetéből átlagosan 4,25 év alatt 36%-ban, Loire, (1962) 113 esetéből pedig 5 éven belül 26,5%-ban lett glaucomás roham. A mi eseteinkben tehát valamivel ritkábban támadt glaucomás roham, de ugyanakkor 36 esetben, 42,35%-ban krónikus zártzugú glaucoma alakult ki a preventive pilocarpinnal kezelt második szemeken, feltételezhetően éppen a preventív pilocarpin kezelés hatására. Ez azáltal segíthette elő a krónikus zártzugú glaucoma kialakulását, hogy a roham felléptét megakadályozta ugyan, de a csarnokzug ismétlődő, részleges elzáródásait, melyek lassan irreverzibilissé váltak, már nem. A megfigyelési idő végéig mindössze 36 esetben (42:35%) nem alakult ki még akut vagy krónikus zártzugú glaucoma a második szemen. Ezek az adatok feltétlenül a profilaktikus iridectomia mellett szólnak. Glaucomás roham eseteiben az ép szemen végzendő profilaktikus műtétet Chandler (1952) ajánlotta először, és ennek az eljárásnak egyre több híve van (Duke—Elder és Jay, 1969). A szerzők hangsúlyozzák, hogy a második szemen biztosabb a megelőző műtét, mint a gyógyszeres kezelés (Douglas és Trachan, 1967; Shilkin, 1967 és még sokan mások). Lowe (1973) pl. 52 glaucomás roham esetében végzett műtétet az ép szemen is és 5 év elteltével a preventív célból operált szemek jobb állapotban voltak, mint a roham miatt operált szemek. Véleménye szerint a profilaktikus iridectomia veszélyei sokkal kisebbek, mint egy glaucomás rohamé. Leydhecker (1973) is határozottan leszögezi, hogy glaucomás roham eseteiben mindkét szemet meg kell operálni. Véleménye szerint az iridectomia kizárólagosan profilaktikus műtét, glaucomás roham eseteiben kell a szűk csarnokzugú, ép második szemen elvégezni, és csak ilyenkor szabad végezni. Glaucomás roham után ugyanis Leydhecker iridectomiával kombinált iridencleisist végez. Ismertetett megfigyeléseink alapján a mi véleményünk is az, hogy akut zártzugú glaucoma eseteiben preventív iridectomiát kell végezni a másik szemen, ha azon is akut zugelzáródásra hajlamosító az anatómiai helyzet, tehát sekélyebb a csarnok és szűk a csarnokzug. Az V. táblázatból — melyben a megfigyelési idő végén végzett gonioscopiás vizsgálatok eredményeit tüntettük fel —látható, hogy az azonnal kompenzálttá vált csoportokban egyetlen olyan eset sem fordult elő, melyben a csarnokzug kerületének felénél nagyobb szakasza lett volna zárt. Ebből arra lehet következtetni, hogy a csarnokvíz zavartalan elvezetésének biztosítására elegendő 98
