Szemészet, 1975 (112. évfolyam, 1-3. szám)
1975 / 1. szám
1 A rendszeres iskolai szemészeti szűrővizsgálatok a fertőző szembetegségektől óvják ifjúságunkat. Mind a gyermek-, mind a felnőttkorban speciális határterületi szemsebészeti feladat a könnyutak rekonstrukciója. Ezen a területen a gyermekkori szondázási eljárások kidolgozásában éppúgy, mint a felnőttkori könnyúthelyreállító műtétekben igen nagy a hazai fejlődés. Ehhez a kérdéshez a szemlélet is helyesen fejlődött. Ma már kevesen szánják rá magukat arra, hogy a beteget végleges könnyezésre kárhoztassák a könnytömlőkiirtás műtétével. A gyermekgyógyászattal, orr-fül-gégészettel, ideggyógyászattal, idegsebészettel, belgyógyászattal és még számos más szakmával is, mint határterülettel a szemészetnek hazánkban is igen szoros kapcsolata alakult ki. A határterületek közül az elméleti kutatómunka és a gyakorlati együttműködés a belgyógyászokkal vált a legszorosabbá és fejlődött leginkább. Számos kérdés gyakorlati belgyógyászati diagnosztikájában sok esetben döntő vélemény a szemészé. A gyakorlat mellett az elméleti kutatómunka is leginkább az endocrinologia és a szemészet között vált szorossá és hazai fejlődésének eredményei világviszonylatban elismertek. Az elmúlt három évtized rohamos fejlődésének szemészeti vonatkozásában talán egyetlen mostoha gyermeke a fiziológiai optika! A szemészet fejlődését, a szemorvosok továbbképzését nagymértékben segítik kiváló tankönyveink és kézikönyveink, melyek közül több külföldi nyelveken is megjelent, széles körben elismerést szerezve a hazai kutató és gyógyító munkának. Három évtized szemészeti valamint általános orvosi idevágó irodalmának áttekintése után alakult ki bennem ez a kép, amelynek összeállításában nagy mértékben segített az is, hogy abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy számos hazai szemészeti intézet és osztály működését személyesen megismerhettem. Korántsem törekedhettem teljességre, hiszen azt nem pár sor, hanem több kötet sem tudná mind magába foglalni. Az általam jellemzőnek tartott szempontok természetesen szubjektivek, mégis végső elemzésben úgy tűnik, hogy a század első felének hazai szemészeti fejlődésére a műtéttani terület fejlődése volt látványos és egyben jellemző. Az elmúlt harminc évben az elméleti kutatás és a gyakorlat egyéb területei nemcsak felzárkóztak a műtéttan mellé, hanem túl is szárnyalták annak eredményeit. A hazai szemészeti gyakorlati gyógyítómunka ismeretében úgy érzem ez így igaz és egyben szükségszerű is. Egyrészt a szembetegségek gyógyításának csak kis százaléka műtéti megoldás, másrészt ezt a műtéti gyógykezelést szemszakorvosainknak hozzávetőlegesen legfeljebb 10—15%-a végzi. Szándékosan nem kívántam említeni egyetlen nevet sem és egyetlen munka címét sem. A tárgykörök szerinti csoportosítás és a kortársaknak egymás ismerete, nevek és címek nélkül is helyre tud illeszteni minden gondolatot. Azt pedig, hogy a ma végzett munkából mi a maradandóan értékelhető a következő 50 esztendő bírálata dönti el. 70 évvel ezelőtt, mikor 1905-ben megalakult a Magyar Szemorvosok Egyesülete (a mai Szemorvos Társaság elődje), az alakuló ülés elnöke egységes munkára szólította fel az egyesület tagjait. Ez a felhívás ma is időszerű. Közös munkánk csak akkor válik időtállóan maradandóvá, ha elsősorban és egységesen a szembetegek gyógyítását szolgálja. 8
