Szemészet, 1974. (111. évfolyam, 1-4. szám)
1974 / 4. szám
W. Böke: Kortikosteroide in der Augenheilkunde. Symposion der Deutschen Ophthalmologischen Gesellschaft vom 28 — 30 Sept. 1972 in Kiel. Verlag J. F. Bergmann, München 1973. A Német Szemorvos Társaság 1972. szept. 28 — 30 között Kiéiben symposiont rendezett, amely a corticosteroidok szemészeti vonatkozásait tűzte ki témájául. A könyv közli az elhangzott előadásokat, a hozzájuk kapcsolódó vitát és irodalmi összeállítást. Bepillantást enged a steroidok biokémiájába, szemészeti pharmacokinetikájába, a therapiás effectusok és komplikációk lehetőségeibe a klinikai tapasztalatok alapján. Ennek megfelelően a Symposion témaköre 4 fő téma köré csoportosul. Az első: a kísérleti alapkutatás. Ezen belül szó volt a glucocorticoidok gyulladást gátló hatásáról, a szem szöveteiben, elsősorban a corneában létrehozott sejt-morphologiai változásokról, experimentálisán indukált cornea-ereződésre gyakorolt hatásáról, az enzym-activitás gátlásáról a corneában és lencsében. A 2. főtéma: a pharmacokinetika, amely a corticosteroidok kvantitatív megjelenését, a transportot befolyásoló factorokat vizsgálja a szemben. Az irodalomból vett példák tükrében megvitatják a szem morphologiai szerkezetét és functionalis állapotait, az anyag fizikokémiai tulajdonságait, kapcsolatát a galenusi formulával és az alkalmazás módjával. A 3. főtéma a klinikummal kapcsolatos. Jó tapasztalatokról számolnak be glucocorticoid kezelés és virus staticumok együttes adása esetén interstitialis herpeses keratitisnél. Keratoplastica után és uveitisekben az immunológiai mechanizmus elhárítására egyesek kombinált immunsuppressiót javasolnak: corticosteroidok mellett azothioprine és extracorporalis ionizáló vérbesugárzás formájában. Összefoglalják az általános corticosteroid therapia eredményeit súlyos intraocularis infectiók, neuritis nervi optici és endocrin orbitopathia eseteiben. Végül a 4. fő téma a glucocorticoid kezelés mellékhatásaival foglalkozik. Ezek között kiemelik a mellékvese-kéreg relatív insufficientiáját, a primaer mesenchyma megbetegedés reaktiválódását, a védekező reactiók csökkenése miatt a gombás infectiók, különösen a szemmycosisok megszaporodását, a glaukomát és kataraktát provokáló mellékhatásait. Varga Margit dr. The Human Lens — in Relation lo Cataract. (Ciba Fundation Symposium 19) Ed. Katherin Elliott, Dawid W. Fitzsimons. Associated Scientific Publishers—Amsterdam — London—New York. 1973. A. Pirié elnökletével 1973-ban Londonban lencse illetőleg cataracta symposium volt. A könyv az elnöki bevezetőn és zárszón kívül 15 aktuális témával foglalkozó előadást, majd azt követő vitát tartalmazza. Az elnöki bevezető felveti a szemészetben nélkülözhetetlen definíciók hiányosságát, így pl. a cortex, nucleus terjedelmének pontos megállapítását a lencse structúrában, a szubjektive történő cataracta osztályozás következményeinek nehézségeit, a vizsgálatokhoz nélkülözhetetlen tiszta lencsefehérjék standardizációs problémáinak megoldatlanságát. A fejezetek és azt követő viták e kérdéses problémákra kívántak megválaszolni. A főbb megállapítások: 1. Az életkorral változik a lencsefehérjék (crystallinok) fény-fókuszáló és szűrő hatása, gyengül a fotoelektromos átadóképesség és romlik a lencse-cortex, valamint a tok mechanikai-geometriai jellemzője. 2. Adatszerűén jellemezni lehet az életkor növekedésével összefüggő morphologiai változásokat is a szemlencsében. Az idős lencsék növekedése lassul, a cataracta érésével végül megszűnik. 3. A lencsefehérjékben bekövetkező öregkori biokémiai változások a fény törésmutató változását eredményezik, mely látási zavarokhoz vezet. 4. Az öregkori cataractás lencsékben a fehérje „víz-kötő képessége” változást szenved a lencse-membránok áteresztő képességével együtt, amely felborítja a dinamikus víz-egyensúlyt. 5. A lencse-membránok, azok morphologiai és biokémiai jellemzői megváltoznak pathologiás esetekben, így a víz és „fontosabb ionok” áramló mennyisége is változik. 6. A cataractás lencsék enzym-activitás változásai cataracta typus szerint meghatározhatók. 7. A felnőtt normális lencsék membránjaiban a lipoprotein-complex életkorral összefüggő változásai károsítják a membrán structurát, amelynek mechanizmusa még ismeretlen. 8. A felnőtt lencse tartalmaz olyan kis molekulasúlyú komponenseket is, amelyek fényérzékenyek, az ultraviola sugarakat elnyelik és az idős lencse színeződését okozzák. 9. A lencsefehérjék thiol-csoportjai oxidálódva, diszulfid-kötéseket alakítanak ki a fehérje polypeptid láncok között és az így létrejött makromolekulák a fény áteresztőképességet és a fehérjék oldhatóságát csökkentik. 299
