Szemészet, 1974. (111. évfolyam, 1-4. szám)
1974 / 4. szám
IF. Meier —Rüge: Medikamentöse Retinopathie. Abhandlungen aus dem Gebiet der normalen und pathologischen Anatomie. 18. füzet G. Thieme Verl. Stuttgart. 1967. 86 o. 49 ábra. Napjainkban a kórboncnok egyik legfontosabb és legizgalmasabb feladata a körfolyamatok azon változásainak vizsgálata, amelyeket a modern therapiás beavatkozások okoznak. Meier-Kuge, a bázeli egyetem kórbonctani intézetéből, histokémiai technikával, radioaktív izotópok alkalmazásával és mikrospektrophotometriás módszerekkel vizsgálta állatkísérletekben a piperidylchlorophenotiazin (NP 207) és a phenotiazin retinopathiát (achlorpromazinegyike a phenotiazin származékoknak). Az NP 207 retonopathiát okozó hatása miatt nem került forgalomba, bár igen jó therapiás hatása volt. Az NP 207 retinopathiát Rintelen pigment-retinopathiának nevezte el és átmeneti hemeralopiából, valamint a retina pigmentdegeneratiójából állt. Az NP 207-hez hasonló készítmény, a Melleril-el kapcsolatban is felléptek retina elváltozások, igaz, csak extrém nagy dosisok adagolása után. A jelen munka megjelenéséig nem sikerült phenotiazin készítményekkel kísérletesen retina károsodást kimutatni. A szerző a kísérletekhez pigmentált rövid szőrű házimacskát használt. A retinopathia első jeleként előbb finom, majd durva szemcsés pigment-felhalmozódást lehetett megfigyelni a szemfenéken. A szerző spektrophotometriás módszerekkel kimutatta, hogy a pigment-zavar szemtükri képe a pálcikák erősen fény elnyelő szétesési termékeinek felhalmozódásából ered. Tritiummal jelölt phenotiazinnal azt találta, hogy a phenotiazin elective kötődik a chorioidea melaninjához, itt kb. tízszerese található a szervezetben egyebütt észlelhető koncentrációnak. A pálcikák szétesésével párhuzamosan halad vagy azt megelőzi az ATP-áz és tejsav-dehidrogenáz gátlás a csapok és pálcikák ellipsoidjában. Ugyanakkor activitásuk megnő a retina belső rétegeiben, különösen a Müller-sejtekben és a ganglion-sejtekben, mely ezekben a retina-elemekben glykogen felhalmozódáshoz vezet. A toxikus hatású NP 207 támadáspontja a photoreceptorok ellipsoidja. A pigmentepithel károsodása másodlagos. Egyéb retina-károsító anyagok hatásával szemben (pl. chlorochin) a phenotiazin retinopathia leginkább az A-avitaminosis okozta retina károsodáshoz hasonlít. A histochemiai vizsgálatokból a szerző azt a következtetést vonta le, hogy az NP 207 hatása valószínűleg a flavinnucleotidák gátlásában van, melyet másodlagosan követ az oxidativ phosphorilálás gátlása. Follmann Piroska S. C. Becker: Clinical gonioscopy. Ed. The C.V. Mosby Company Saint Louis 1972. A gonioscopia a szemész számára igen fontos vizsgálómódszerré vált és főleg a különböző glaucoma formák elkülönítésében játszik fontos szerepet. A könyv egyik fő célja felhívni a figyelmet az alapvető tévedésekre, melyeket jelenleg a gonioscopiában elkövetnek és amelyek a glaucoma hibás diagnosisára vezetnek. Kritikus esetekben, amikor a szemnyomás kissé emelkedett, az elülső csarnok sekély, a végső elhatározást sebészi vagy gyógyszeres kezelést illetően a zug gonioscopos képe dönti el. Ha a prizmát a szemre helyezik, a csarnokzug distorsiót szenved és ebből a distorsióból téves diagnosis származhat. Hogy ilyen tévedést kiküszöböljön, új gonioprizmát ajánl a szerző, amely folyadék híd elvét alkalmazva látni engedi a zugot anélkül, hogy a szemhez érne. Ezenkívül új osztályozási módot vezet be, hogy pontosabban leírható legyen a zugi configuratio. Ez az osztályozási rendszer goniogrammal kapcsolatos, amelyre a gonioscopiás elet pontosan lerajzolható és későbbi felhasználás céljára regisztrálható. A kötet másik célja segítségnyújtás a csarnokzug megismeréséhez részben írásban, részben visualis formában. Részletesen foglalkozik a csarnokzug anatómiájával. Bemutatja a gonioscop különböző típusait, a gonioscopia technikáját. A glaucoma különböző formáinak megfelelően részletesen leírja a kóros zugelváltozásokat. Ezeket szépen kivitelezett goniofotók teszik szemléletessé, melyekhez goniogram is csatlakozik. A glaucomán kívül tárgyalja az iris és corpus ciliare csarnokzugi tumorait, a zugban előforduló fejlődési rendellenességeket, traumás elváltozásokat. Bemutatja az elülső segment műtéti beavatkozásait követő zugi elválasztások különböző megnyilvánulásait. Mivel gonioscopia közben a csarnokzugot stereoscoposan látjuk, lényegesnek tartja a szerző, hogy a csarnokzugról készített színes ábrák bemutatása is hasonló módon történjék. Ezért a hátlapon színes sztereofotókat mellékel, melyek speciális kézi nagyítón át binocularisan láthatók. A szépen kivitelezett könyv 256 oldal terjedelmű, bőséges irodalmi összeállítást közöl. A kezdő szemészek számára megkönnyíti a gonioscopia elsajátítását, de a tapasztaltabbaknak is áttekintésül, sok tekintetben hasznos segítségül szolgál. Varga Margit 298
