Szemészet, 1974. (111. évfolyam, 1-4. szám)
1974 / 4. szám
TOVÁBBKÉPZÉS Szemészet 111. 291—294. 1974. A Semmelweis Orvostudományi Egyetem I. Szemklinika (igazgató : Radnót Magda egyetemi tanár) közleménye A Fuchs-féle szaruhártya dystrophiáról TKUX ERZSÉBET A Fuchs féle endoepithelialis dystrophia az endothel primaer degeneratív elváltozásán alapuló kórkép, mely a stroma és az epithel felé terjed tovább és az utóbbi dystrophiáját okozza. Első leírója Fuchs 1910-ben csak az epithel dystrophiát írta le 13 eset kapcsán, de megjegyezte, hogy néhány betegnél a hám abrasiója után a stroma borússágát is észlelte. Csak a réslámpa felfedezése és használatának elterjedése után Kraupa közölte 1920-ban, hogy ennél a betegségnél az endothel degenerációja észlelhető, Vogt 1921-ben leírta az endothel esőcsepp-szerű elváltozásait, és 1930-ban ezt már cornea guttatának nevezte. 1950-ig kb. 180 Fuchs-féle dystrophiát közöltek az irodalomban. A betegség rendszerint kétszemes, főleg nőkön fordul elő, különböző szerzők szerint az előfordulás nemek szerinti megoszlása: kb. 70% nő, 30% férfi. Általában 50 éves kor táján, vagy később kezdődnek a tünetek. Doggart 64 betege közül csak 6 volt 40 év alatti. A betegség tünetei-, könnyezés, fénykerülés, ködöslátás, színeskarika-látás a cornea oedema miatt. A panaszok a reggeli órákban kifejezettek, este felé csökkennek. Az epithel bullosus elváltozásai esetén a fájdalom heves lehet. Doggart szerint nappal a pislogás a corneán levő vesiculákat lesimítja, ezért csökkennek napközben a panaszok és javul a visus. Réslámpával az endothelen kezdetben csak a centrumban, később a peripheria felé is esőcsepp-szerű képződmények láthatók, verrucositások kis bemélyedésekkel. Ez az ún. cornea guttata minden Fuchs-féle dystrophia első stádiuma, nem minden cornea guttatából fejlődik viszont Fuchs-féle endoepithelialis dystrophia. A stroma szintén oedemás, az epithel borús, oedemás, esetleg bullákat tartalmaz. Az epithel oedemája az előrehaladott esetekben olyan kifejezett lehet, hogy csak glycerin cseppentés után lehet a mélyebb rétegeket megítélni. A szaruhártya érzékenysége fokozatosan csökken, végül teljesen megszűnik. A látóélesség progressiv romlása feltartóztathatatlan. A betegségben tensio-emelkedés is előfordul, gyakran azonban csak a borús cornea miatt gondolnak glaucomára, eszközzel mérni pedig ezeket a betegeket rendszerint nehéz. A cornea oedemája azáltal jön létre, hogy az endothel csarnokvíz barrierje megszűnik. Magasabb tenzio mellett az endothel hamarabb decompenzálódik, ezért ilyen esetekben látszólag a Fuchs-féle dystrophia gyakoribb. Irodalmi adatok szerint a glaucoma százalékos előfordulása a Fuchsféle betegségben nem több mint normál populációban. Fuchs eredeti közleményében 13 beteg közül 3-nál, Sautter 49 esete közül csak egynél észlelt tensio-emelkedést. Imre Oy. 17 Fuchs-féle dystrophiában szenvedő egyénnél végzett tonographiás vizsgálatot, és a nyert értékek alapján kifejezetten csökkent csarnokvíz-termelődést állapított meg. Egyedül Becker és mtsa talált 10—15%-ban nyitott zugú glaucomát. A betegség késői szakaszában azonban, amikor az oedema már a peripheriát eléri, a secundaer glaucoma lehetősége fokozódik. 291
