Szemészet, 1974. (111. évfolyam, 1-4. szám)
1974 / 1. szám
Szemészet 111. 10—17. 1974. Semmelweis Orvostudományi Egyetem I. sz. Szemklinika (igazgató : Radnót Magda egyetemi tanár) közleménye Degeneratio pigmentosa retinae és a csarnokvíz forgalom OYEBUKUNOLA IYABO KOGBE* és FOILMAUB PIROSKA Gulezowski (1862) óta többen rámutattak a degeneratio pigmentosa retinae (d. p. r.) és a primaer glaucoma együttes előfordulásának lehetőségére. Többek között Schmidthäuser (1904) 180 d. p. r.-ben szenvedő betegnél 2,78%-ban talált glaucomát, míg a tübingeni szemklinika beteganyagában a glaucoma előfordulása egyébként 0,73% volt. Panepinto és Lo Cctscio (1951) hivatkoznak Weiss (1903) adataira, aki 55 d. p. r. beteg 2%-ánál talált glaucomát. Megemlítik Posner és Schoenberg (1944) adatait is, akik d. p. r.-ben szenvedő betegek 10%-ánál találtak glaucomát. Ciotola (1950) 194 d. p. r.-s beteg 3,09%-ánál, Raimondo és mtsai (1955) 168 d. p. r.-s beteg 2,98%-ánál találtak glaucomát. Bell (1922) 7 családfát közölt, ahol egyes családtagoknál glaucoma és d. p. r. fordult elő. Megállapította, hogy a glaucoma a d. p. r.-s betegeknél korábban lép fel, mint a népességben általában. Panepinto és Lo Cascio (1951) szerint is a fiatalabb d. p. r.-s betegek között gyakoribb a glaucoma, mint a nem d. p. r.-s népességben. Összegyűjtötte az addig az irodalomban közölt eseteket és úgy találta, hogy 30 éves kor alatt 21,9%-ban fordult elő glaucoma d. p. r.-s betegeken. Általánosan elfogadott az, hogy d. p. r. gyakrabban fordul elő férfiakon' mint nőkön. Panepinto és Lo Cctscio (1951) elemezte az irodalomban közölt és jól dokumentált 41 glaucomás d. p. r. esetet, a férfiak és nők aránya ezek között 1 : 0,7 volt. Krill és Iser (1959) ismertették egy beteg kortörténetét, akinél a d. p. r. féloldali volt és a glaucomája is a d. p. r.-s szemén volt. A betegnél terhelési próba és tonographia is történt. De Carvalho és mtsai (1962) szintén féloldali d. p. r. és ugyanazon az oldalon glaucoma előfordulásáról számolnak be. A glaucomás szemen a csarnokzug nyitott volt. Gartner és Schlossmann (1949) 46 közölt esetet néztek át a glaucoma typusa szempontjából. 17 esetben a glaucoma simplex, 15 esetben congestiv typusú volt. Glaucomás rohamot 5 esetnél írtak le. Abszolút glaucoma szerepelt a leírásokban 3 esetben és 6 betegnél a glaucoma typusa a közleményekből nem derült ki. Panepinto és Lo C ascio (1951) a további közlések alapján ehhez a statisztikához még 5 esetet fűztek hozzá, egynél a glaucoma simplex, kettőnél abszolút volt, kettőnél a typust a leírás alapján nem tudták meghatározni. Ruiz Bar ranco (1963) két család 6 d. p. r.-s tagjának kortörténetét ismerteti. Csak egy esetben talált közülük glaucomát. 24 d. p. r.-ban szenvedő betegnél végzett tonographiát. Alacsonyabb szemnyomásértéket talált a betegek 65%ánál. A betegek életkorát nem említi. Mivei az elfolyási ellenállás normális volt úgy vélte, hogy azoknál a betegeknél, akiknél alacsonyabb szemnyomás értéket mért, a csarnokvíz termelés volt alacsonyabb. A magyar szemészeti irodalomban Knoll (1955) számolt be egy 27 éves férfi betegről, akinek kétoldali d. p. r.-je, glaucomája és keratoconusa volt. A beteg családi anamnesise negatív volt. A glaucoma typusa nem állapítható meg. Jelen munka a csarnokvízforgalom sorozatvizsgálatával foglalkozik degeneratio pigmentosa retinae-ben szenvedő betegeken. *Allandó munkahely: Ife-i Egyetem, Orvostudományi Kar, Ile-Ife, Nigeria. 10 T
