Szemészet, 1972 (109. évfolyam, 1-4. szám)

1972 / 4. szám

MgCl2-ot tartalmazó 2,2 pH-ju, 0,1%-os alciánkék oldatban is festődnek. Mennyiségük azonban lényegesen kevesebb, mint a beteg saját corneájában. Az eredeti megbetegedésben ugyanis megfigyelhető az activ kiválasztás az epitheliumon és az endotheliumon keresztül. A transplantatumban viszont ez részben akadályozott, mert a csarnokvíz felé a kialakult retrocornealis membrán, a felszín felé pedig a keratoplastica membrán zárja le az összeköttetést. Ezért nem tudtunk megfigyelni keratosulfat tartalmú hámsejteket. A collagen-rostok degeneratiós jeleket mutatnak, mert a keratocyták kóros tevékenységük miatt nem vesznek részt a rostképzésben. Belsejükben az ovalis­­orsószerű, az eredeti betegségre jellemző intralamellaris képződmények kiala­kulásához rövid volt a két keratoplastica között eltelt egy év. Ezek az elválto­zások ui. másodlagosak, és csak a megbetegedés későbbi stádiumában fejlőd­nek ki. A további műtétek és második esetünk rekeratoplasticája alkalmából el­távolított transplantatumokban a betegség „recidivája” már nem volt ilyen egyértelműen kimutatható. Első esetünk második transplantatumában néhány keratosulfatot fokozottabb mennyiségben tartalmazó keratocyta elhelyezke­dett ugyan a hám alatt, hyperproductiós tevékenységük azonban lényegesen csökkent volt. A stroma ilyen keratocytákat nem tartalmazott és intralamella­­risan sem lehetett keratosulfatot találni. A hámsejtek között azonban volt ke­­ratosulfat-tartalmú anyag. Ez bizonyítja azt, hogy a sejtekből a termelt kera­tosulfat egy része mégis kiürül a felszín felé. A degenerálódó hámsejtek azon­ban tárolására képtelenek, azonnal szétpukkannak és tartalmukat a sejtközötti állományba ürítik. Ezekből gyorsan egy homogen anyag alakul ki, mely csak részlegesen tartalmaz keratosulfatot. A transplantatumokra azonban elsősorban nem ezen sejtek tevékenysége jellemző. Fenti jelenségeket csak kis számú sejten sikerült megfigyelni. Az egész corneát inkább az oedema ill. oedema utáni állapot és az ereződés következté­ben fellépő sejtes beszűrődés jellemzi. Természetesen a benövő erek és a velük bekerülő egyéb sejtek az egész cornea anyagcseréjét megváltoztatják. A gazda­szövetből benövő keratocyták anyagcseréje is megváltozhat, de az erekkel be­kerülő fibroblastok is részt vehetnek a rosttermelésben. Felvetődik azonban a kérdés, mi tartja fenn évekig (2. és 3. transplantatum között 5 év, 3. és 4. transplantatum között 3 év) az oedemát és az ilyen hosszú ideig fennálló oedemás állapot miért nem vezet a szaru teljes ereződéséhez ill. egy vaskos leukoma kialakulásához ? Az oedemás állapot fennmaradásában kétségkívül szerepe van az endotheli­um hiányának. Első esetünkben, mikor retrocornealis membrán alakult ki. számottevő oedemát nem is találtunk; a membrán védte a corneát a csarnokvíz felől. A többi esetben az endothelium hiányzott vagy a széli részekben volt csak néhány sejt. Regeneratiója tehát nem történt meg. Ennek két oka lehet: 1. Az eredeti megbetegedésben az endothel-sejtek primaeren érintettek, ma­guknak is kóros anyagcseréjük van, emiatt a regeneratióra nem képesek. 2. A sejtek környezetében olyan változások vannak, amelyek gátolják a sejtszaporodást. Ilyen tényező lehet pl. a csarnokvíz összetételének megválto­zása, amit a gazdaszövet felől kiválasztódó keratosulfat okozhat. Csarnokvíz vizsgálatok azonban még ebben a betegségben nem történtek, így csak feltevé­sekre szorítkozhatunk. A csarnokvízbe kerülő makromolekulák azonban igen hamar depolymerizálódnak (Süllmann). Az epithelium szerepét — mint minden oedemás állapotban — secundaernek tartjuk, bár kétségtelen, hogy a hám bullosus degeneratiójának súlyossága nem áll arányban az oedema fokával: a hámelváltozások sokkal súlyosabbak. Ha elfogadnánk Cogan theoriáját, hogy a cornea oedemája annak vasculari-297

Next

/
Thumbnails
Contents