Szemészet, 1972 (109. évfolyam, 1-4. szám)
1972 / 4. szám
Az említett vérkép-vizsgálatok során úgy találtuk, hogy mind a fvs., mind az absolút lymphocyta-szám az első héten határozottan csökken, a második héten pedig lényegében ugyanazon a szinten stagnál. Ezt követően a fvs-ek száma viszont még a negyedik héten túl is fokozatosan csökkenő tendenciát mutatott. A thrombocyta- és vvt-szám szignifikánsan nem változott. Mindez — bizonyos fenntartással — lymphocyta-depletiót eredményező, systemás jellegű immunosuppressióra utal, amely mindenekelőtt a 6-mercaptopurin adásával magyarázható. Megbeszélés Smolinés Burde megfigyelései szerint az ALS nyúlon jelentősen megnyújtja a xenogen és allogen cornea transplantatum túlélési idejét. Jelen észleléseink ezt emberen megerősíteni látszanak, amennyiben eddigi eredményeink jobbak a korábbiaknál. Az objektív értékeléshez természetesen még további megfigyelések szükségesek. Nyúlon végzett kísérleteink azt mutatták, hogy a ló ALG rendszeres conjunctivalis alkalmazás során significans mennyiségben bejut a sclerába, corneába, csarnokvízbe és az uveába. Ennek következtében lokálisan meggátolhatja a rejectio szempontjából alapvetően fontos immuncompetens lymphocyták infór matióját, a következményes clonisatiót és az agressiv in vasiót. Az anticornealis antitest vizsgálatok arra engednek következtetni, hogy az antitest titer emelkedése elsősorban az alapbetegség következménye. Minthogy a keratoplastica várható eredményessége eseteinkben rendszerint ellentétes volt az antitest titerértékével, az erélyes immunosuppressio különösképpen indokoltnak látszik olyankor, amikor az antitest titer emelkedett. (Az ALG praeparatum rendelkezésre bocsátásáért Woodruff professzornak és K. James-nek ezúton is köszönetét mondunk). Összefoglalás Szerzők 27 keratoplasticát végeztek erősen erezett leucomák esetében. A postoperatív időszakban a betegek a szokásos Leupurin + steroid medicatio mellett 30 napig antihuman antilymphocyta globulinnal localis kezelésben is részesültek. Az eddigi eredmények még rekeratoplasticák esetében is biztatónak látszanak. Feltételezésük szerint a helyileg nagy töménységű ALG gátolhatja a rejectio szempontjából alapvetően fontos immuncompetens lymphocyták inductióját. Mindez talán lehetővé teszi, hogy a transplantatum elszürkülését okozó számos ismert és ismeretlen factor közül az egyiket, a recipiens immunválaszának következményeit gátoljuk, s így a transplantatio eredményeit megjavítsuk. Az anticornealis antitest-meghatározások során a legmagasabb antitest titerértékeket keratitis és mész-sérülés, a legalacsonyabbakat pedig a cornea degenerativ megbetegedésében észlelték. Ismételt keratoplastica — a késői fázisban — eseteikben nem emelte számottevően az antitest titerét. Az ALG ismertetett alkalmazása során eddig sem helyi, sem általános jellegű toxikus reactiót nem észleltek. IRODALOM. 1. Alberth B., Leövey A. : Immunosuppressio anti-human ALG-vel keratoplastica esetében. Szemészet 108, 81 (1971). — 2. Alberth, B. : Leupurin (6-Mercaptopurin) bei Keratoplastik. Graefes Áreh. Ophthal. 168, 116 (1965). — 3. Alberth, B. : Verhinderung einer Vascularisation der transplantierten Hornhautscheibe mittels perroral verabreichten Prednisolon. Graefes Arch. Ophthal. 163, 662 (1961). — 4. Bürde, R. M., Waltman, S. R., Berrios, J. H. : Homograft Rejection Delayed by Treatment of Donor Tissue in vitro with Antilymphocyte Serum. Science 173, 921 (1971). — 5. James, K. : The Preparation and Properties of Anti-Lymphocytic Sera. Progress in Surgery, 7, 140 (1969). — 6. Kashiwagi, N., Brantigan, O. O., Brettschneider, L., Groth, C. G., 262
