Szemészet, 1972 (109. évfolyam, 1-4. szám)
1972 / 4. szám
Szemészet 109. 259—263. 19*2. A Debreceni Orvostudományi Egyetem I. sz. Belklinikájának (igazgató : Petrányi Oyula egyetemi tanár) és Szemklinikájának (igazgató : Albertit Béla egyetemi tanár) közleménye Az immunsupressio és az anticornealis antitest szerepe keratoplasticában LEÖVEY ANDRÁS, ALBERTH BÉLA, BALÁZS CSABA és TÖTH-BAGI ZITA Ismeretes, hogy autokeratoplastica esetében a nagyon erezett környezetbe ültetett transplantatum sem szürkül el. Ugyanakkor, ha hasonló viszonyok között cadaver corneát transplantálunk, gyulladásos jelenségek kíséretében a korong ereződik és elszürkül. Ez a feltétlen bizonyítéka annak, hogy keratoplastica esetén — egyéb tényezők mellett, mint táplálkozási zavar, technikai hiba stb. — a transplantatum elszürkülésében immunológiai tényezők is feltétlenül fontos szerepet játszanak, Jelenlegi ismereteink szerint minden allotransplantatio esetében számolni kell a szervezet immunológiai válaszreactiójával. Ez alól minden valószínűség szerint a bradytroph cornea-szövet sem lehet kivétel. Az immun-válasz az esetek egy részében gátolható, ha a műtétet immunsuppressiv szerek — mint glucocorticoidok, 6-Mercaptopurin, azathioprin stb. — egyidejű adása mellett végezzük. Ennek bebizonyítása klinikai beteganyagon rendkívül nehéz. Közismert ui., hogy pl. keratoconus esetében, ha nem követtünk el technikai hibát, a transplantatum átlátszóan fog begyógyulni. Súlyos, főleg symblepharonnal járó leukomák esetén viszont az immunsuppressio ellenére is elszürkül az átültetett cornea. A ma ismert legintenzívebb és leginkább specifikus hatású immunosuppressiós szer az anti-lymphocvta savó, illetve az antilymphocyta globulin (ALG), amelynek fő alkalmazási területét is mindenek előtt a szerv-transplantatiók képezik. Klinikai használhatóságát azonban erősen korlátozzák a systemás alkalmazás során nem ritkán észlelt általános toxicoallergiás mellékhatások, valamint a massiv immunosuppressio következtében kialakuló — olykor fatalis — másodlagos infectiók (Starzl, Woodruff, James). Többek között talán éppen ezzel magyarázható, hogy keratoplastica esetén eddig még emberen nem alkalmazták, hisz itt vitalis indicatio nincs, mint pl. a szív, máj, vagy éppen vesetransplantatio után. Minthogy azonban a cornea allotransplantatum megvédése az eddig használatos módszerekkel — beleértve a már említett gyógyszeres immunosuppressiót is — adott esetben rendkívül nehéz, vagy szinte lehetetlen, arra gondoltunk, hogy az antihuman-AAö helyi alkalmazásával talán sikerül az eredményeket valamelyest javítani, anélkül, hogy a betegeket az általános hatás kockázatainak tennénk ki. Az anatómiai viszonyokat és az effectivitás le mérhetőségét is figyelembe véve, a szem az ALG helyi alkalmazására reális lehetőségként, önként kínálkozott. Vizsgálatainkhoz a Woodruff professzor intézetében (Edinburgh) K. James módszere szerint egyikőnk (Leövey) által praeparált, lóban termelt human lép-lymphocyta ellenes IgO-1 (anti-human. ALG) használtunk. A 2,5%-os izotoniás, izohydriás és steril praeparatumot alkalmazás előtt kezdetben 20-szorosra, később fO-szeresre hígítottuk. Az ABO vércsoport-systema szerint „compatibilis” transplantálandó corneát a fenti A /.ö'-oldatban, +4 °C-on 4 — 5 percig incubáltuk, majd a transplantatiót követően belőle a szembe 6 óránként, 30 napon keresztül rendszeresen cseppentettünk. A betegek emellett 6-mercaptopurin és steroid kezelésben is részesültek, Alberth közleményeiben leírtak szerint. Transplantatio előtt betegeink savójában — a Boyden-féle passiv haemagglutinatiós módszerrel — meghatároztuk az anticornealis és anticonjunctivalis antitestek titerét. 259
