Szemészet, 1972 (109. évfolyam, 1-4. szám)
1972 / 3. szám
A) „granulomatosus” uveitisek, ahol az élő vírus hatására az uveában szöveti elhalás és hegképzódés következik be (herpes simplex és zoster, vaccina, variola, cytomegaliás zárványok okozta betegség); B) „nem granulomatosus” uveitisek, amelyek egy általános betegséghez csatlakoznak, ahol a vírus toxikus vagy antigen componense a praedomináló (grippe, mononucleosis infectiosa, hepatitis infectiosa, keratoconjunctivitis epidemica). Az utóbbiaknál a prognosis kedvezőbb. A herpes simplex fertőzésben a klasszikus szembetegség a keratitis, amely társulhat uveitissel. Az iritis és iridocyclitis másodlagosan fejlődik ki a cornealis laesio után, függetlenül ennek localisatiójától a hámban vagy a stromában. A herpeses iritis előfordulhat előzetesen létrejött keratitis nélkül, ugyanúgy, mint a keratitises attakok közti intervallumban. Ugyancsak megjelenik mint az acut iritis recidiváló typusa fehér praecipitatumokkal a cornea hátsó felszínén olyan betegeknél, akiknél keratoplastica történt a cornea vírusos fertőzése miatt. Megfelelő állatkísérletek is bizonyítják, hogy a herpes vírus a szaruhártyai betegségtől függetlenül okozhat primaer iritist. Szily nyomán Postic és Jelesic a kísérleti állatok 20%-ában kimutatta a csarnokvízből a vírust. Cavara és Bietti 8 beteg esetében találta meg a vírust a csarnokvízben. Kaufmann 1963-ban a fluorescens antitest technikával demonstrálta a vírust a cornea endothel sejtjeiben. Witmer és Iwamoto 1967-ben egy herpes simplex iritises betegnél az irisben demonstrálta a vírust elektronmikroszkóp segítségével. A herpes zoster vírus nem volt izolálható az emberi szem csarnokvizében, kötőhártyájában, corneájában vagy uveájában. A vírus dermotrop és neurotrop és a spinalis ganglionokat, gyökereiket, valamint a nervus trigeminus ágait érinti. A trigeminus herpes zoster fertőzésével társulhat iridocyclitis, a nervus nasociliaris bántalmazottságával együttesen vagy nélküle. Rendszerint a bőr elváltozásai után jelenik meg. Az iritis gyakran súlyos és elhúzódó; megszokott szövődmény a glaukoma. A herpes iridis ritka, de annál érdekesebb lelet ezen betegségben; az iris ereinek és idegeinek megbetegedését követi. Ilyenkor körülírt gyulladásos gócok jelennek meg az irisben, gyakran hyphaemával. A folyamat activitása 6—12 hónapon át persistál, néha az iris vitiligojához vezet, körülírt atrophiás területekkel. Emellett mély orbitalis laesiók is előfordulhatnak, erre utal a szemizmok paralysise, a neuritis optica vagy a retinopathia haemorrhagica. 7. A muco-cutan-ocuio-syndromáka,t, vagyis a Reiter-, Behget- és Stevens—Johnsonsyndromákat, valamint az uveomeningitiseket is vírusos eredetűnek tartják ma már a legtöbben. A Reiter-kór, vagyis a nem gonorrhoeás urethritis poly arthritissel és conjuncti vitissel igen jól ismert syndroma. Az esetek 90%-a fiatal férfi, akiknél a klasszikus triásszal induló betegség gyakran kiújul, majd később a conjunctivitis helyett iridocyclitis fejlődik ki. Utóbbi heveny és kiújuló, hasonlóan a Bechtereгс-kórosokéhoz, de nem olyan súlyos kimenetelű. Annál inkább vaksághoz vezethet a Re/jpeí-syndroma, amely 80—85%-ban 20 és 50 év közötti férfiakon zajlik le. Főként a Földközi-tenger vidékén és Japánban fordul elő, de szórványosan az egész világon megtalálható. Jellemző tünetei: aphthák a szájon és a genitáliákon, papulák és pustulák az arc, a felső végtagok, a nyak és a mell bőrén, erythema nodosumra emlékeztető csomók az alsó végtagokon, heveny ízületi gyulladások, hypopyon-uveitis és retinalis vasculitis, végül 2—5 évvel a kórfolyamat kezdete után meningo-encephalitis fejlődik ki, azonban a központi idegrendszer bármilyen betegsége is előfordulhat. A megvakulás az ismétlődő és hypopyon-képződéssel járó iridocyclitisek, valamint a retinalis vasculitis nyomán kifejlődő massiv üvegtesti vérzéseket követő cataracta, glaucoma és hypotonia kíséretében áll be. 8. Az uveomeningitis vagy Vogt—Koyanagi—í/arado-syndroma 20 és 35 év közötti férfiak és nők betegsége mindkét szemen. Az esetek 90%-ában az érhártyán indul a folyamat, a macula elemelődését és oedemáját produkálva, amelyet a retina progressiv leválása követ. A korai stádiumban, főként fluorescein angiographiával, 1/8 papilla átmérőjű chorioiditises gócok láthatók elszórtan a funduson, egészen az aequatorig terjedően. Ritkán leválhat mindkét szemben az érhártya és a retina. Már korán kifejlődik a meningo-encephalitis, súlyos fejfájással, hányingerrel, hányással és lázzal. Emellett alopecia, poliosis, vitiligo, dysacusia és tinnitis mutatkozhat. Rendkívül érdekes, hogy az elváltozások főként a melanin-tartalmú szövetekben fordulnak elő és ebből a szempontból ezen betegség klinikai és pathologiai tünetei eléggé hasonlóak a sympathiás ophthalmiánál észleltekhez, amire már Kahán is utalt. 9. A gonorrhoea és syphilis okozta uveitis a nagy hatású antibioticumok alkalmazása óta nagyon megritkult, de nem tűnt el egészen. A kezelésre elkésve került esetekben a gonorrhoea arthritist és uveitis anteriort okozhat, azonban a legtöbbször megelőzhető a szem és ízületi complicatio. 10. A syphilis is okozhat meglepetéseket; Smith munkatársaival egy óv alatt 100 új esetet fedezett fel, akik sero-negativok voltak. A legtöbb betegnek abnormális pupilla reactiója, látóidegbetegsége, retinitis pigmentosára emlékeztető fundusa vagy iridocycli-224
