Szemészet, 1972 (109. évfolyam, 1-4. szám)
1972 / 3. szám
hogyan jut át a Toxoplasma gondii emberről emberre vagy állatról emberre, és sikertelenek a vector kimutatására irányuló vizsgálatok is. Hogan szerint az emberi toxoplasmosis systemás formája gyakori és az Egyesült Államokban sok helyen a felnőtt lakosság 50%-ában serologiailag kimutatható a korábbi toxoplasmás fertőzés. Franciaországban 90%-ig megtalálható a positiv test. A betegség minden korú és nemű egyént érhet. Leggyakrabban a fertőzés subklinikai formájáról van szó, amelynek a beteg nem tulajdonít fontosságot, így a betegség teljes felismerése elmarad, de későbbi időpontban positiv serologiai test mutatkozik. Hazánkban eddig csak elvétve volt jelentékenyen positiv serologiai test, ezért is várjuk érdeklődéssel Korchmáros és munkatársainak beszámolóját. A toxoplasmosis igen változatos formában fordul elő; a legfontosabbak egyike a congenitalis typus, amelyben a betegség az anyáról a gyermekre a terhesség alatt vivődik át. Ha ez korán történik, akkor a gyermek halva születik; ha később következik be, akkor torzképződmények jelenhetnek meg. Ha a fertőzés még később fordul elő, akkor csak szem-laesio található. A gyulladás 2—3 hónap alatt lezajlik és chorioretinalis heget hagy vissza. Jellemzőnek vélik a Sabin-féle tetradot: mikrocephalia vagy még gyakrabban hydrocephalia, görcsökkel, chorioretinitissei és cerebralis meszesedésekkel társultan; utóbbiak rtg-nel néha kimutathatók. Á felnőttkori forma hasonlít a congenitalishoz, kivéve azt, hogy a legtöbbször féloldali és csak egyetlen góc jelenik meg. A betegség heveny stádiumában a retinalis gyulladás szürkés sárga laesio formájában jelenik meg és elfedi a retina véredényeit. Rendszerint 2—3 papilla átmérőjű és massiv sejt- és fibrin exsudatiót okoz az üvegtestbe, megnehezítve a gyulladásos folyamat tükrözését. Ilyen laesiók a fundus minden részén megjelenhetnek, de gyakrabban fordulnak elő a hátsó félben. A gyógyulás bekövetkezhet gyorsan vagy elnyúlhat 3—6 hónapig. A betegség szerzett formája reactiv elülső segment-gyulladást produkálhat. A másik érdekes lelet a szerzett formában a secundaer glaucoma kifejlődése, az esetek 10%-ában. A toxoplasmosis diagnosisát a klinikai leleteken kívül a methylenkék ,,dye test” positivitása erősíti meg. A congenitalis esetekben, ha a complement fixatiós test positivvá válik és titerben növekszik, mialatt kb. egy héttel később a ,,dye test” lesz positiv, a diagnosis csaknem bizonyos. A szerzett toxoplasmosis diagnosisára a complement fixatiós test nem alkalmas, minthogy alacsony titerben positiv lehet, amely nem változik a szembetegség fejlődésével. A haemagglutinatiós test értékes és előnye a „dye test”-tel szemben az, hogy kiviteléhez nincs szükség élő toxoplasmákra. Újabban a fluorescens antitest-test fontossága egyre nő, és valószínűleg a legértékesebb test lesz, mert egyszerű a kivitele. 5. A histoplasmosis okozta hátsó uveitis megtévesztően hasonlíthat a tuberculosis, a sarcoidosis, a toxoplasmosis egyik-másik szemfenéki folyamatához. A Histoplasma capsulatum nevű gomba okozza, amelyet sokáig csak Észak-Amerikában ismertek, ahol először leírták. A Mississippi és Ohio folyó völgyének porában tenyészik, és megközelítően 25—30 millió fertőzött ember él azon a vidéken. Később megtalálták ezt a gombát Ontario, Canada, Mexico, Közép- és Dél-Amerika, a Távol-Kelet, Ausztrália és India egyes vidékein is. Hazánkban még nem került közlésre histoplasmosis, ezért is várjuk érdeklődéssel Nagy Ferenc előadását. A fertőzöttség — amely a 15 éves kortól kezdődően magas százalékban mutatkozik az Egyesült Államokban — a histoplasmin bőr-test segítségével deríthető ki. Boncolt esetek alapján és szanatóriumok sebészetéről újabban számos tüdő-histoplasmosist közöltek, főként olyan betegeknél, akik tüdőtbc miatt feküdtek kórházban. A Histoplasma capsulatum a gombát tartalmazó por belégzése útján szóródik szét a tüdőben, a nyirokcsomóban, a lépben, a májban, sőt néha a csontokban is. A szemfenéken többnyire macularis és paramacularis laesiók fordulnak elő. A korai stádiumban kis chorioiditises gócok láthatók oedemával, a pigment-hám destructiójával és másodlagos ártalommal a külső retina-félben. Előbb vagy utóbb vérzés támad a chorioideában, a retina alatt és annak stromájában. A vérzés lehet kicsi vagy nagy és ismétlődő, néha sűrű, szabálytalan, némileg festenyzett chorioretinalis heget és súlyos látásromlást okozva. Üvegtesti homályt vagy uveitis anteriort eddig még nem észleltek. Az emberi érhártyai histoplasmosis eseteiben még nem sikerült identificálni a Histoplasma capsulatumot, viszont a gombát állati szembe oltva, reprodukálni lehetett az ún. klasszikus érhártyai histoplasmosist. 6. A vírusos eredetű uveitisekkel az utóbbi évtizedekben számosán foglalkoztak (Cavara, Thygeson, Bietti, Nataf és munkatársai stb.). Ennek ellenére nehéz megállapítani exactan a vírusos uveitisek arányszámát, különösen, ha a 2 extrem adatra gondolunk: Bennet (1955) 38%-ra, Perkins (1968) 1,4%-ra becsülte ezen uveitisek százalékos eloszlását. A különböző alakú vírusok által előidézett uveitiseket Woods két nagy kategóriába sorolta: 223
