Szemészet, 1971 (108. évfolyam, 1-4. szám)
1971-03-01 / 1. szám
A szemizomegyensúlyt statikusan a kancsalsági szög, dinamikusan pedig éppen a kisebb — nagyobb incomutantia jellemzi. Minden izomműtét megváltoztatja a dinamikus szemizomegyensúlyt. Ezért helytelen a reeiprok inverváció elvére hivatkozva azt állítani, hogy pl. konvergens kancsalság esetén közömbös, hogy a belső izom gyengítésével, vagy a külső erősítésével oldjuk meg. Távolra fokozódó esotropia (divergentia insuff.) esetén pl. csak a külső egyenesek erősítése indokolt. Ha e helyett belső gyengítést végzünk, megmarad a divergentia elégtlenség, és hozzá még conv. insuff, is társul. Hasonló meggondolás indokolt más kancsalsági formák esetében is. Az izomműtétek célja tehát nemcsak a statikus, hanem egyúttal a dinamikus egyensúlyi zavar (incomitantia) lehető megszüntetése is. Hozzászólások: Túri Károly: Valószínű, hogy az incomitantia jellege egy bizonyos kancsalnál adott, született tulajdonság. Kérdés: hogy a műtét megválasztásakor célszerű-e törekedni az incomitantia jellegének megváltoztatására, vajon évek múlva a műtét eredményeként nem alakul-e ki túleredmény? Sternberg Alice: Hangsúlyozza a közeire növekedő kancsalság + 3,0 D. előtét lencsével való vizsgálatának szükségességét. Ha közeire növekvő szög előtét üveggel a távoli értékére .csökken, úgy a belső egyenes gyengítését kerülendőnek tartja. Remenár László: A kísérő kancsal betegek egyrészénél elektromyographiás vizsgálattal a horizont al motorokban a fiziológiás reeiprok innervatiótól eltérő paradox innervatio mutatható ki. Ez az optomotoros centrumok congenitalis kóros működésének szerepére hívja fel a figyelmet a kancsalság kialakulásában. Kettesy Aladár: Ügy láttuk az incomitantia megegyezik az irreversibilitás fogalmával, melyről már régebben írt és beszélt. Minden accomitáns kancsalság először comitans később szükségszerűen incomitanssá (irreversibilissé) válik. Különben olyan emmetropiás egyént, akiknek hibás AC/A hányadosa lett volna, tehát távira parallel, közeire kancsalít, még nem látott. Zárszó: Conv. excessus esetén valóban indokolt az accomodativ komponens mérlegelése, bár szerintünk a műtétet ilyenkor is úgy helyes tervezni, hogy utána a gyermek ne szoruljon bifokális üveg viselésére. A myographia bizonyos incomitantiák okára fényt deríthet, de hiányossága, hogy nem az izom effektusát, hanem annak csak egyik komponensét mutatja. Az incomitantia valóban a kancsalság későbbi rögzülési tünetének is felfogható, bár a reversibilitásnak nemcsak motorikus, hanem sze zoros vonatkozásai is vannak. 4. Walawska Kálmán, Gardó Sándor, Kincses Éva, Papp Zoltán: Adatok a dysostosis mandibulo-facialis aetilogiájához. Szerzők klinikai és cytogenetikai vizsgálatok tükrében ismertetik a dysostosis mandibulo-facialis egy atypusos esetét. A klaszzikus tünetek mellett primaer hyperplastikus üvegtestet is találtak. Esetük aetiologiájában nagy valószínűséggel kizárják a genetikus faktor lehetőségét. A kórképet embryopathiának tartják, amelynek létrejöttéér feltételezésük szerint az intrauterin élet 9—10 héten protektiv therapiaként alkalmazott oestrogen-progresteron készítmény tehető felelőssé. A fejlődési rendellenességek megelőzésében hangsúlyozzák a praenatalis nővédelem fontosságát, és felhívják a figyelmet arra, hogy organogenesis idején alkalmazott masszív gyógyszeres therapia a fejlődő magzat számára komoly veszélyeket rejthet magában. 1. Váry István: Brevicollis eong. kétoldali abducens bénulással szövődött esete. A velőcsatorna hibás fejlődésén alapuló Klippel—Feil syndromához kapcsolódó szemizombénulást mutat be. A négy nem működő horizontális izomról akciós áramot sikerült elvezetni elektromyographya segítségével, ez supernuclearis eredet mellett tanúsít. 2. Váry István: Galactosaemia szemtünetei. Galactosaemiás testvérpár szemtünetei alapján feltételezi, hogy az olajcsepp jelenség korai megjelenése és gyors eltűnése miatt kerül ritkábban észlelésre; későn, vagy egyáltalában nem kezelt betegeknél zonuláris típusú hályog keletkezhet. Hozzászólások: Pál Magda: Zonuláris típusú hályog miatt operált gyereknél enyhe galactosaemiát sikerült kimutatni; szülő és nagyszülő diabetikus volt. 3. Váry István, Bencsik Rózsa: Veleszületett diffúz szarúhomály. Közlése folyamatban. Pék László, Pintér Ágnes, Farkas Éva: A Vogt—Koyanagi—Harada syndromáról. Kézirat nem érkezett. 75
