Szemészet, 1971 (108. évfolyam, 1-4. szám)

1971-03-01 / 1. szám

Bajka Ágnesnek: A hályogműtét utáni megfigyelési időszakban (6 hét) nem láttunk hyalokeratopathiát, legfeljebb múló epitheloedemát. Hä a beteg kezdeti stádiumban levő hyalokeratopathiával érkezik, csarnokhelyreállító műtétet végeztünk, ha irreversibilis stádiumban, akkor keretoplasticat.

Vörösmarthynak: Igen fontosnak tartjuk a hályogműtét előkészítését, a jó hypotoniát. A műtéti corpusveszteségre vonatkozó pontos adataink nincsenek, mert a hályogműtét sok esetben nem klinikánkon történi.

2. Korclimáros Imre, Salacz György, Farkas Ágnes, Papp László: A könnylevezető utak veleszületett elzáródásairól 1008 eset alapján.

15 évi beteganyagunkban 775 beteg (410 ffi, 365 nő) 1008 könyvlevezető útját (276 jobb o., 266 bal o., 233 mkét o.) veleszületetten zártnak találták. Az előzőleg nem szondázott 929 esetből zárt volt 18 könnypont, 129 canaliculus, 43 ductus, 896 orri beszájadzás. Praesaecalis cystát 9-et, fistulát 19-et találtak. Az ellenőrzött esetek közül 897 gyógyult (168 feeskendezésre — köztük 9 masszálásra —, 667 szondázásra és 44 műtétre), 8 kezelt eset még műtétre vár. Az előzőleg máshol sikertelenül szondázott 79 eset gyógyulásához szükséges szondázások átlag száma 1,48 volt. Statisztikai számításokkal is igazolták a minél korábbi helyreállító kezelés előnyét. A kezeléshez egyenes kanül-szondát használtak; ha a fecskendezés és a masszálás sikertelen, úgy a kanülszondát továbbvezetve egyben a szondázást is elvégezték.

Hozzászólások:

Bölcs Sándor: A korai szondázás hívei érnek el jelentősebb eredményeket, nincs értelme sokáig időt vesztegetni a konzervatív kezeléssel. Kérdés: minden kollega szondávagy csak egyesek, akik ebben gyakorlottak3

Galli Lóránt: 1. Kérdés: A többszöri eredménytelenül végződött szondázás után végeztek-e teljes műanyag-átszondázást ideiglenes fonál benthagyásával? 2. Kérdés: Az első eredménytelen szondázás után mennyi ideig várnak a következő szondázással, ill. mennyi ideig végezzünk csak átfecskendezési kísérletet?

Kettesy Aladár: Megkérdi az előadót találkozott-e a canaliculusban újabb, főleg az angol irodalomban emlegetett valvulusokkal mint az álutokozó legfőbb okával? Valamint kérdi, mi a véleménye a felső canaliculus szerepéről. Az alsó elzártsága esetén látott-e eredményt, ha az átfecskendezést és szondázást a felső canaliculuson át kíséreljük meg?

Nagy Ferenc: Spontán gyógyulás lehetősége mikor és mennyiben lehet számítani, ilyen tapasztalatai vannak-e az előadónak, mert ez a lehetőség kétségtelen fennáll.

Zárszó:

Bölcsnek: valóban a gyermekorvosok is hibásak, hogy aránylag későn kerülnek szemorvosokhoz a váladékos szemű gyermekek. Otthonra nem rendelünk másságét. A kezelések többségét a szondázásban jártasabb orvosok végezték. Sok 2 oldali eset rejtve marad, mert a hozzátartozók sokszor csak a váladékosabb szemre panaszkodnak.

Gallinak: tapasztalatunk szerint is a fonalakkal helyreállított könnyutak közül később sok elzáródik. Sikertelen szondázás után már 4—5 nap múlva újra szondázunk.

Gallinak: tapasztalatunk szerint is a fonalakkal helyreállított könnyutak közül később sok elzáródik. Sikertelen szondázás után már 4—5 nap múlva újra szondázunk.

Kettesy prof.-nak: a saccus előtti és a ductusban levő jelentős számú elzáródás minden bizonnyal kapcsolatos a valvula állapotot megelőző fejlődési állapottal. Az esetek többségében az alsó canaliculuson át szondáztunk. A tömlőnek a canaliculus felé nyíló szelepes elzáródásával is találkoztunk. Tapasztalataink szerint a felső canaliculus kb. 10%-os teljesítő képességű ■—- sok esetben ez is elegendő a könnyezés elkerülésére.

Nagynak: nem valószínű, hogy spontán gyógyulás azokban az esetekben bekövetkezzék, melyekben egy erőteljes fecskendezés és masszálás nem képes a meg nem nyílt hártyát átszakítani. A csecsemőkorban bekövetkező spontán megnyílásokban a mechanikus hatásának ngyobb szerepe van, mint a hártya felszívódásának. Nem érdemes várakozni.

3. Molnár Kálmán, Nádrai Ágnes: Az incomitantia gyakorisága kísérő kancsalságban és jelentősége az izomműtétek megteremtésében.

Közönséges, nem bénulásos kancsal esetek 39 % -ban találtak incomitantiát. N em helytálló tehát az a tankönyvi tétel, hogy a közönséges kancsalság kísérő jellegű. A szemizomegyensúly egyéni jellegzetességei néhány egyszerű vizsgálattal kimutathatók; éspedig: a) Kancsalsági szög különbsége távolra — és közelrendezéskor, b) vezetett szemmozgásban megmutatkozó eltérések, c) konvergencia közelpont, d) a szög fel- és lefelé nézéskor (A-—V syndroma) és e) homonym v. heteronym fixálás.

74