Szemészet, 1971 (108. évfolyam, 1-4. szám)
1971-03-01 / 1. szám
Megbeszélés A szemhéj basalsejtes rákja a bőr hajhagyma gyökereinek alapjáról, annak indifferens hámsejtjeiből indul ki, ahol a hámsejtek még nem különültek el belső vagy külső gyökérburokká. A kor előrehaladtával a hajgyökér mátrixsejtjei kimerülnek, többé nem tudnak hajat produkálni. Ettől függetlenül azonban továbbra is a coriumban maradnak, bizonyos osztódási képességük marad, mely — ismeretlen factor hatására — aktivizálódik, szaporodni kezdenek a sejtek és növekedni kezdnek a környezetet elpusztítva. Rintelen tudta is igazolni a basalioma pilogén eredetét egy esete kapcsán, amikor a daganat külső felszínéhez tartozó üveghártyát fedezett fel. Ilyen struktúramentes hártya a bőrben normálisan csak a hajhagyma basisán van. A pilogén eredetet bizonyítja az a megfigyelésünk is, hogy a hajhagyma alapját határoló laza hálózatú kötőszövet és a daganatfészekeket övező határzóna szerkezetileg és histochemiailag azonosnak mutatkozott. Úgy látszik, hogy a savanyú mucopolysaccharidák jelenléte és felszaporodása a malignitásnak egy jele lenne. A daganatsejtek malignitásának általános jelei a basalioma esetében nem adnak útbaigazítást. Itt ugyanis inkább a sejtek monotypiájáról beszélhetünk, ami könnyen érthető, ha a daganat eredetére gondolunk. A hajhagyma basalis sejtjei ugyanis többnyire megtartják eredeti sejttípusukat, nem mutatnak hajlamot sem dedifferenciációra, sem pedig organoid differenciációra. Hiányzik tehát egyfelől a polymorphia, de hiányzik mindenféle bőrfüggelék képződmény is, mely a daganatot változos felépítésűvé tenné. Változatos viszont a daganatfészkeket határoló, savanyú mucopolysaccharidákat tartalmazó, laza rostos zóna, mely az anyaszövet kötőszövetét és a daganatot választja el. A leletek értékelése szerint a kifejezett, széles határzóna, valamint rostjainak negatív kettőstörése alacsony pH tartományban, alapállományának Hale pozitivitása és metachromasiája a daganat roncsoló formáinál a legszembetűnőbb. A basalioma esetén pedig a szövetpusztító, destruktív hatással mérhető a malignitás, miután az erek korai obhteratiója miatt nem metastatizál. A fenti szöveti tulajdonságok tehát a malignitás jelei lennének. A hízósejtek nagy tömegű megjelenése a daganatfészkek körül a szöveti védekezés sajátos módja. A hízósejtek granulumokkal telítve érkeznek a daganat környezetébe. A granulumok jelentős mennyiségű heparint tartalmaznak. A metachromasiás festődés jellege arra utal, hogy az egyes szemcsékben a heparin erősen, de mégis különböző mértékben sulfatált. A daganatsejtek közvetlen szomszédságában, legtöbbször a már részletezett határzónában vagy annak határán a hízósejtek granulumaik jelentős részét elvesztik. Ezáltal a sejt elnyúlttá, vékonnyá válik. A degranulatió jelentősége is következménye erősen vitatott kérdés. Morrione szerint a heparin befolyásolja a kollagénrostok érését és in vitro elősegíti a solubilis kollagén polimerizatióját. Újabban viszont Setoguti elektronmikroszkópos vizsgálatai azt mutatják, hogy a degranulatió alatt keletkező dens-filamentumok a hízósejtek körül összefüggésben lehetnek újdonképződött kollagén mikrofibrillumokkal. A degranulatió, a szemcsék lefűződése, a sejtmembrán megnyílása egyébként még fénymikroszkóposan is jól tanulmányozható (1. 9. ábra). A degranulatió nyomán meginduló rostképződés ezek szerint védekező, elhatároló reakció lenne, mely a tumor terjedése ellen hatna. Ismerve a basalioma kórszövettani sajátságait, malignitását — a műtéti eltávolítást nagyon nagy gonddal kell végezni. Papolczy szerint kívánatos, hogy a 42
