Szemészet, 1971 (108. évfolyam, 1-4. szám)

1971-06-01 / 2. szám

szem 17 —18%-át gyakorlatilag már vakon kaptuk, minden ötödik szem látása pedig jelentősen csökkent, és az esetek kétharmadában a látótér is károsodott.

A Megyei Statisztikai Hivatal adatai szerint Vas megyében mintegy 118 ezer 40 évnél idősebb ember él. Ha ezt az adatot figyelembe vesszük, valamint a glaukoma gyakoriságát, nagy megdöbbenéssel kell megállapítanunk, hogy megyénkben kb. 6000-re tehető a felfedezetlen glaukomások száma. Egyetérthetünk tehát Márton [23] azon megállapításával, hogy a glaukomát népbetegségnek kell tekintenünk és a szűrővizsgálatokat mielőbb kötelezővé kell tennünk.

Vizsgálati eredményeinket a következőkben összegezzük:

1. a glaukoma előfordulása a 40 évnél idősebb lakosság között minden bizonnyal gyakoribb az irodalmi 2%-nál;

2. a felfedezetlen glaukomás betegek száma igen jelentős és többségük rendszerint már komoly funkció-károsodással kerül gondozásra;

3. a glaukoma ellenes küzdelemben nagy jelentőséget tulajdonítunk a szűrővizsgálatoknak. Mivel az aktív szűrővizsgálatokról a személyi és anyagi feltételek hiányában egyelőre le kell még mondanunk, sokkal szélesebb mederben kellene a passzív szűrővizsgálatokat végezni. Erre elsősorban a szemészeti szakrendeléseken és a szemosztályokon nyílna alkalom. A vizsgálatoknak ez a módja azonban, sajnos csak a szemorvosnál megjelenők közül emelné ki a glaukomásokat. Kívánatos lenne tehát — mint ezt Lugossy [21] is megjegyzi —, hogy a körzeti orvosok is tanulják meg a tonometrizálást, és a veszélyeztetett életkorban rendszeresen mérjék meg a szemfeszülést betegeiken. Példának említhetjük, hogy Drezdában a medikusokat rendszeresen oktatják a tonometrizálásra, és a szűrővizsgálatokba is bevonják őket;

4. a glaukoma olyan korai szakban, amikor a szem funkciói még nem károsodtak, ambulans vizsgálattal, biztonsággal nem diagnostizálható. Kívánatos tehát, hogy minden glaukomára gyanús egyén kivizsgálása szemosztályon történjen;

5. jelentősen javítaná a glaukoma-probléma jelenlegi helyzetét, ha a megyékben, a szemosztályokkal a legszorosabb kapcsolatban, glaukoma-gondozó állomások működnének. Ezek elvégeznék a glaukomások időszakos ellenőrző vizsgálatát, szakszerű kezelésüket, a tanácsadás, és nem utolsósorban, megakadályoznák a glaukomás betegek elkallódását.

Összefoglalás

1901 consiliumban észlelt, kórházi beteg szűrővizsgálata alapján a glaukoma gyakoriságát 5,6 %-nak találta; férfiakon 2,9%-ban, nőkön 2,7%-nak tudott glaukomát kimutatni. Megállapítja, hogy a felfedezett glaukomások többsége már súlyos funkció-károsodással kerül gondozásra, és igen jelentős a diagnostizálatlan betegek száma. A glaukoma-probléma jelenlegi helyzetét javítaná a passzív szűrővizsgálatok kiszélesítése és glaukoma-gondozó állomások felállítása.

(Köszönetemet fejezem ki Kováts Mária dr., rendelőintézeti szakorvosnak, aki a szűrővizsgálatok elvégzésében segítségemre volt.)

IRODALOM. 1. Becker, В., Shaffer, R. N. : Diagnosis and Therapy of the Glaucomas. C. Y. Mosby St. Louis 1965. — 2. Biró, I. : cit. Follmann [8]. — 3. Boynowa, N. B. : Vestn. oftalm. Moskva. 1962. 75, 11. — 4. Bőké, W. : Medizinische. 1958. 1759. — 5. Brav, S. S., Kirber, H. D. : J. Am. Med. Ass. 1951. 147, 1127. — 6. Damot, F. J.: Brit. J. Ophthalm. 1960. 44, 167. — 7. Chandler, P. A., Orant, W. M. : Lectures on glaucoma. Lea Febiger. Philadelphia 1965. — 8. Follmann, P.: Szemészeti előadások. Bp. I. Szemklinika 1968. — 9. Frühauf, A., Groeschel, W., Müller, F. : Klin. МЫ.

157