Szemészet, 1971 (108. évfolyam, 1-4. szám)
1971-06-01 / 2. szám
Szemészet 108. 111—114. 1971. A budapesti X. kér. Szakorvosi Rendelőintézet (igazgató: Bodnár Ottó főorvos) közleménye Lyssa elleni oltóanyag interferon kiváltó szerepe a vírusos szemfertőzések therapiájában Előzetes közlemény M E Z E Y PÁL A víruskutatásban elért jelentős eredmények ellenére is még számos olyan szemészeti megbetegedéssel találkozunk, melyeknél a vírus fertőző szerepe ugyan tisztázott, de a szokásos és alkalmazott gyógykezelés elégtelennek bizonyul a betegség gyors leküzdésében. A keratitis herpetica, a S-as típusú adenovirus okozta keratoconjunctivitis epidemica, a vaccinia, a herpes zoster, a molluscum contagiosum gyógyításában az utóbbi évek sem hoztak megnyugtató eredményű változást, mert a fenti folyamatokra specifikus hatóanyagunk mindmáig nincs. Ezért a teljes értékű antivirális chemotherápia utáni kutatás szükségessége világszerte változatlan sürgető feladat. 1968 őszétől eltelt egy év alatt Intézetünkben három olyan beteg jelentkezett vírusfertőzéses szembetegsége miatt, kiknél a véletlenek összjátéka segítségével olyan megfigyeléseket tehettünk, melyeknek ismertetése talán nem érdektelen a vírusos szemgyulladások gyógykezelésében. Első betegünk egy 36 éves nő volt, akit 1966. jan. 22-től febr. 12-ig az I. sz. Szemklinikán gyógykezeltek. Kórisméje: Glaucoma chron. et keratoconjunctivitis epidemica о. u. Otthoni kezelésre pilocarpint és chloramphenicol szemcseppet és Вrvitamin inj.-kat rendeltek. Kompenzált glaucomája mellett gyulladásos szempanaszai nem javultak. Március 22-i feljegyzéseink szerint mindkétoldali plica semilunaris és caruncula lacrimalis tája duzzadt és belövelt, a corneaban subepithelialis infiltratiók keletkeztek csoportos elhelyezkedésben. Az április hó 15-én kért szemklinikái kontroll alkalmával a kórisme újból: Keratoconjunctivitis epidemica о. u. A javasolt therapia chloramphenicol csepp és Tetran szemkenőcs. A kezelést tovább folytatva a cornealis folyamat meggyógyult, csak néhány finom homály jelezte a subepithelialis infiltratiók helyét. A kötőhártya chemosisa és vérbősége, a beteg panaszai, az erős könycsorgás azonban továbbra is fennállt. A folyamat a továbbiakban még hat alkalommal recidivált, oly aktivitással, hogy a beteget táppénzes állományba kellett venni. 1968. szeptember 13-án egy ellenőrző vizsgálatunk alkalmával, a beteg hosszadalmas és az eddig alkalmazott gyógykezelésre nem reagáló kötőhártya-gyulladását meglepő módon teljesen gyógyultnak találtuk. Érdeklődve, hogy magyarázatot kapjunk a már több mint két éve ismételten recidiváló kötőhártya-gyulladásának gyógyulására — elmondotta, hogy szeptember 6 -án egy macska megmarta a kezét és a körzeti orvosa elővigyázatosságból lyssa elleni védőoltást rendelt el, melyet az Országos közegészségügyi Intézet rendelkezése értelmében az elsőt 6-án, a másodikat következő nap, a harmadikat szept. 9-én az előírásnak megfelelően megkapott. Ezek után jelentkezett rendelésünkön szept. 13-án, amikor gyulladásos szemfolyamatának teljes gyógyulását konstatálhattuk. Fenti betegünk azóta is állandó ellenőrzésünk alatt áll, de a közben eltelt év alatt sem jelentkezett recidiva. A folyamat hirtelen gyógyulása a lyssa elleni oltóanyag szerepére irányította figyelmünket, és vártuk, hogy a véletlen, a keratoconj. epidemica és a lyssa oltás szükségessége egyazon betegnél azonos időben ismétlődjön. Csaknem egy esztendő telt el, míg jelentkezett.a második, megfigyelésre alkalmas betegünk: egy 43 éves nőbeteg. 1969. július 18-án vizsgáltuk először kötőhártya-gyulladása miatt. Látásélessége akkor mindkét szemén teljes volt. Kezelő orvosnője Neomycin szemcseppet és Tetrán kenőcsöt rendelt. Állapota rosszabbodott, szemfájdalma és könnyezése fokozódott. Szemhéjában nagyfokú oedema fejlődött ki, a conjunctivák vérbősége és chemosisa igen kifejezetté vált, a corneában pedig finom beszűrődések keletkeztek. Ezért július 24-én a II. sz. Szemklinikára utaltuk be felvételre. Klinikai kezelése augusztus 2-ig 111
