Szemészet, 1971 (108. évfolyam, 1-4. szám)

1971-06-01 / 2. szám

tartott. Zárójelentése szerint kórisméje: Keratitis dendritica о. s. 5/25-öa látásélesség­gel. Klinikai kezelése alatt scopolamin, chloramphenicol, és kerecid szemcseppeket, Stoxil szemkenőcsöt, Вvitamin inj.-kat kapott. A klinikáról való távozása után álla­pota átmenetileg javult, majd panaszai ismét fokozódtak és ezért táppénzes állományba vettük és scopolamin és Kerecid szemcseppeket alkalmaztunk, miközben 18 ampulla 300 gammás B12-inj.-t is kapott. Állapota nem javult, cornealis folyamata változat­lanul festődött. Október 13-án lakása közelében egy kóbor kutya megharapta bal lá­bát. Körzeti orvosa még aznap beoltotta lyssa ellen, majd ezt követően okt. 14-én és okt. 15-én kapott lyssa elleni profilaktikus védőoltást. Okt. 17-én a szaruhártya egy tűhegynyi területétől eltekintve behámosodott, az eddigi kínzó fájdalmak lényegesen csökkentek. Ettől kezdve semminemű kezelést nem kapott. Okt. 18-án a cornea már min­denütt ép, nem festődött, okt. 20-án visusa: 5/10-re javult s a lezajlott folyamatra csak a corneában látható finom felszínes hegek utaltak. Az azóta eltelt idő alatt végzett több­szöri kontroll vizsgálatok a teljes gyógyulást igazolták. Harmadik esetünk egy hatvanéves férfi volt. 1969. nov. 9-én jelentkezett vizsgálatra szemfájdalma és szemgyulladása miatt. Látásélessége jobb szemén: 5/40, bal sze­mén 5/12. Szemnyomás normális. Jobboldalt duzzadt oedemás szemhéjak, vérbő chemoticus conjunctiva, duzzadt folliculusok. A corneában számos, csoportosan elhe­lyezkedő tűhegynyi beszúrődések epitheliálisan és subepitheliálisan. A beszúrődések fe­letti hám hiányos, egyenetlen, fluoresceinnel jól festődött. A beteg erős könnyezés, égő érzés és a praeauricularis mirigyek érzékenysége miatt panaszkodott. Kórisménk: kera­toconjunctivitis epidemica о. d. Kezelésként chloramphenicol cseppet óránként, éjjelre Tetrán kenőcsöt rendeltünk. November 12-én állapota változatlan, a corneában számos festődő pontszerű beszűrődés, szemhéji oedéma, a conjunctiva elváltozása és a praeau­­riculáris mirigy fájdalma változatlanul fennállt. November 14-én azzal jelentkezett, hogy szomszédjuk kutyája megsértette jobb kézfejét, és ezért kezelő orvosa a történtek után lyssa elleni oltást adott. November 15-én majd 17-én kapta meg a második, illetve a harmadik védőoltást. Annak ellenére, hogy már az első lyssa elleni oltás után az eddigi lokális kezelést be­szüntettük, a harmadik oltás utáni napon a szemhéji oedéma csaknem teljesen megszűnt, a conjunctiva vérbősége és chemosisa nagymértékben csökkent, az előzőkben nagy­mértékben és számban festődő cornealis infiltratumok közül már csak két centrális el­helyezkedésű foltocska vált festésre láthatóvá. November 18-án a szemhéji oedema és conjunctivalis chemosis és vérbőség is teljesen megszűnt, corneájának hámja mindenütt ép volt és nem festődött. November 19-én látásélessége is 5/9-re feljavult. Betegünk azóta is tünet- és panaszmentes. Az ismertetett három gyógyult betegünkön tett megfigyeléseink ösztönöz­tek arra, hogy a lyssa elleni oltóanyag szerepét, antiviralis hatásmechanizmu­sát megpróbáljuk eseteinkre vonatkoztatottan tisztázni. A víruskutatók tö­rekvései Farkas (1968) szerint is általánosságban arra irányulnak, hogy olyan antivirális chemotherapiás hatóanyagot állítsanak elő, amely alacsony toxi­­citás mellett a vírusreprodukciót eredményesen akadályozza. Az idevonatkozó kísérletek eredményeként megismert hatóanyagok a vírus ciklust különböző fázisaiban akadályozhatják. így pl. az A-2 influenzia vírus szaporodási ciklusá­nak penetratiós szakaszára az 1-adamantanamin hat gátlólag. A vírus sza­porodáshoz szükséges nucleinsav és fehérjék szintézisét gátló anyagok közül megemlítjük a guanidint és a hydroxybenzylbenzimidazol-t, továbbá a szemé­szek körében is jól ismert DNS synthesis zavarát okozó IDU-t, az 5-jód-2’-des­­oxy-uridint-t. A thymidinhez hasonlóan beépül úgy a sejt, mint a vírus DNS-be, és megáll a DNS vírusok reproductiója. Az 5-jód-2’-desoxy-uridin előnyös sze­mészeti alkalmazásának reményéhez Kaufman, Martola, Dohlman (1962) sze­rint az adta az alapot, hogy úgy a herpes simplex vírus, mint a vaccinia vírus, a herpes zoster vírusa és az adeno vírusok is DNS vírusok. A kezdeti igen elő­nyös eredményeket ismertető publikációk után, utóbb több olyan közlés is ismeretessé vált, mint Dudgeon, Bhargava, Ross (1969) megállapításai, miszerint az IDU is sok esetben eredménytelennek bizonyult, talán azért is, mert a vírus rezisztenssé válhat vele szemben. A reprodukciós ciklus késői szakaszát gátló anyagok közül legismertebb thiosemicarbason származék a methisazon, de mivel vízben oldhatatlan, szem­folyamatoknál lokálisan nem alkalmazható. 112

Next

/
Thumbnails
Contents