Szemészet, 1971 (108. évfolyam, 1-4. szám)

1971-06-01 / 2. szám

Klinikánkon 1960—70 között szemeredetű infectio következtében haláleset nem fordult elő. Jolcl 1949-ben még a kötőhártya, szemhéjak vagy mélyebb részek infectiója generalizálódásában látta a szembetegek elhalálozásának fő okát. Manapság az antibioticumok birtokában ez az aetiologia fokozatosan jelentőségét veszti. Michail és mtsai megállapítása szerint 1920—40 között a halálok elsősorban a posttraumás, ill. postoperativ sepsis volt. Kristensen 23 infectio következtében elhalálozott beteget említ.

Klinikánkon 13 betegünk halálát — Béjat megállapításához hasonlóan — elsősorban cardio-vascularis szövődmények okozták. Csupán egy beteg halt meg pneumoniában.

Az átlagos életkor növekedésével egyre több ember éri meg azt a kort, amikor a senilis cataracta gyakrabban fordul elő. Emelkedik a szemészeti műtétekre kerülő idősebb betegek száma.

A jó állapotban levő idős szembetegek szervezetében is számos, korral járó elváltozás veszélyezteti a műtét sikerét, ill. a beteg életét. Elsősorban az érrendszer sclerosisa, a vérnyomás ingadozása, a műtét okozta psychés hatás, a tartós ágyban fekvés vezethet sokféle szövődményhez. A magas életkor ellenére a fenti veszélyek tudatában is vállalni kell a műtéti kockázatot. A látás visszanyerése nagy szubjektív élmény egy vak vagy évek óta gyengén látó idős ember számára. Ismertek azok a kísérleti és klinikai megfigyelések, melyek bizonyítják, hogy a látás visszanyerése, ill. a fény hatása a szervezetben a biológiai activitás fokozódásához vezet [Radnót, 1960). A gondos belgyógyászati előkészítés, a megfelelően kiválasztott anaesthesia, a kíméletes, gyors és helyesen végzett műtéti beavatkozás jelentékenyen csökkentheti a szemészeti ténykedésektől független halálos szövődményeket.

Összevetve klinikánk mortalitási statisztikáját hasonló tárgyú közleményekkel, feltűnő a cardio-vascularis halálokok vezető szerepe. Ennek befolyásolása azonban túlnő a szemészet keretein, és az egyre gyarapodó gerontologiai ismeretek segítségével remélhető.

Összefoglalás

A szerző 22 794, szemészeti klinikán ápolt beteg közül előfordult 13 haláleset elemzését közli. A mortalitást 0,57°/00-nek találta. A leggyakoribb halálok cardio-vascularis eredetű volt.

IRODALOM. 1. Béjat, M. : Ann. D’ocul. 192. 919. 1959. — 2. Doby, L. : Szemészet, 107. 137. 1970. — 3. Duncalf, D., Gartner, 8. and Carol, В. : Am. J. Ophth. 69. 610. 1970. — 4. Gartner, S. and Billet, E. : Am. J. Ophth. 45. 847. 1958. — 5. Jokl, A. : Ophthalmologica 117. 129. 1949. — 6. Kirsch. R. E., Samet, P., Kugel, V. and Axelrod,

S.: Arch. Ophth. 58. 348. 1957. — 7. Kristensen, P. : Acta Ophthal. 44. 169. 1966. — 8. Michail, S. : Oftalmologia, 10. 307. 1966. — 9. Radnót, M. : Orvosképzés 35. 306. 1960. — 10. Strub, F. : Klin. Mbl. Augenheilk. 154. 238. 1969.

И. Коронди: Смертность среди глазных больных

Автор сообщает анализ 13 смертельных случаев среди 22 794 больных, находящихся под лечением в глазной клинике. Смертность составляла 0,57%. Наиболее частой причиной смерти были сердечно-сосудистые заболевания.

Köröndi, I.: Mortalitiy rate-in the ophthahnological clinical practice.

Analytical description of 13 deaths occurring among 2794 patients treated at the ophthalmological clinic. Mortalitiy rate was 0,57 per cent. The most frequent cause of death was of cardiovascular origin.

I. Köröndi: Mortalität im ophthalmoloschen Klinikum.

Die Analyse der unter 22 794, an der Ophthalmologischen Klinik behandelten Kranken vorgekommenen 13 Todesfälle wird mitgeteilt. Die Mortalität betrug 0,57%, und die häufigste Todesursache war kardiovaskulären Ursprungs.

110