Szemészet, 1971 (108. évfolyam, 1-4. szám)
1971-06-01 / 2. szám
лечение фотокоагуляцией пролиферативных шварт стекловидного тела по методу Гал—Варга, после чего возникла отслойка и разрыв сетчатки. Пролиферации стекловидного тела склонны к сморщиванию из-за избыточного содержания коллагена и поэтому фотокоагуляционную терапию нужно проводить с известной осторожностью. Hudomel, J.: Effect of photocoagulation on proliferative changes of the citrous body. Diathermy or photocoagulation may cause direct injury in the vitrous body and indirect injury in the retina. Knowing the possible causes and the mechanism of the deformation it is surprising to find that the same process can be used for the treatment of the above-mentioned structures. The author carried out photocoagulation treatment according to Varga — Gall method on proliferative vitrous bands, which was followed by retinal tear formation and detachment of the retina. In the proliferations an increased collagen development is presumable, therefore they are subject to shrinkage. Their treatment with photocoagulation must be carried out with great care. J. Hudomel: Über die Wirkung der Photokoagulation auf proliferierende Glaskörperveränderungen. Die Diathermie oder Photokoagulation kann im Glaskörper unmittelbare, in der Netzhaut indirekte Schädigung verursachen. In Kenntnis der möglichen Ursachen, des Mechanismus der Veränderung ist es eine überraschende Erfahrung, dass die Wärme (Licht)-Behandlung auch für ihre Heilung geeignet ist. Die Photokoagulationsbehandlung eines proliferativen Glaskörperbündels wurde nach Varga und Gáli durchgeführt, nachher traten Netzhautriss und Ablation auf. In den Proliferationen ist eine gesteigerte Kollagenbildung anzunehmen, deswegen neigen sie zur Schrumpfung; ihre Lichtbehandlung erfordert grosse Vorsicht. Szemészet 108. 97—103. 1971. A Debreceni Orvostudományi Egyetem Szemklinikájának közleménye (Igazgató: Alberth Béla egyetemi tanár) Az üvegtest elülső felszínének helyzete lencse-extractió után ZAJÄCZ MAGDOLNA és KOVÁCS MARGIT Ismeretes, hogy az üvegtest elülső felszíne lencseeltávolítás után nem mindig tartja meg eredeti helyzetét, hanem kisebb-nagyobb mértékben a csarnokba boltosul. Az előboltosulás nagysága és formája igen változatos lehet. A hernia elnevezést Greef alkalmazta először (1928). Haitz üvegtest-előesésnek, prolapsusnak nevezi, de már megemlíti, hogy két formája van. Az egyiknél ép, a másiknál szétszakadt az elülső határhártya. Vannas ajánlja e két forma ma is alkalmazott elnevezését, az egyszerű és a komplikált hernia nevet. Ugyancsak ő javasolja a prolapsus elnevezést azon esetekre fenntartani, amikor az üvegtest a szemből a sebvonalon keresztül kifelé boltosul. Vannas aphakiás betegeit a 7—9. postoperativ napon figyelte meg. Szerinte az esetek 6'2%-ában van herniatio. A hernia leggyakrabban %—M> csarnokmélységig domborodik elő. A hernia változásáról nem tud információt nyújtani a megfigyelési idő rövidsége miatt. Kubilc 526 esetéből 169-nél talált hermát, melyeknek nagy része gyorsan visszafejlődött. Sallmann szerint is idővel lelapul az üvegtesti hernia, létrejöttének gyakorisága pedig a műtét módjától függ. Több esetben alakul ki a lencse buktatása után, mint egyenesben való kivonásnál. Meesman szerint az üvegtesti hernia nehezen fejlődik vissza. Az egyszerűek gyorsabban tudnak visszahúzódni, mint a komplikáltak. Schulte képviselte egyik hozzászólásában a legoptimistább álláspontot, amikor 7 Szem eszet 97
