Szemészet, 1970 (107. évfolyam, 1-4. szám)
1970-03-01 / 1. szám
Szemészet 107. 3—6. 1970. A szemnyomás-csarnokvízelfolyás viszonyának meghatározása indirekt módszerrel TAKÁTS ISTVÁN és KELLÉNYI LÓRÁNT A csarnokvízkeringés vizsgálatának feltétele megállapítani azt a viszonyt, mely az intraocularis volumen változása és keletkezett szemnyomás értéke között van. Sarkalatos feltétel ez, mert csak ezen viszony ismeretében lehet következtetni a csarnokzugi ellenállás mértékére, melynek emelkedése a jólismert következményekkel jár a szemre. A szemnyomás-csarnokvízelfolyás viszonyának meghatározása direkt és indirekt módszerekkel történhet. A direkt módszernél az időegység alatt különböző mennyiségű folyadékot perfundáltatnak át a csarnokon és meghatározzák a megfelelő intraocularis nyomást (stady state módszer). Az indirekt módszernél valamilyen módon felemelik az intraocularis nyomást és aztán mérik a szemnyomás következményes leesését a kiindulási nívóra az időegység függvényében. A kapott nyomásesési görbéből lehet kiszámítani a nyomás-elfolyási viszonyt (pressure decay módszer). Az indirekt módszer egy fajtája a Grant-féle tonographia. Másik indirekt módszernél a szem kanülálása útján folyadékot juttatnak a csarnokba addig, amíg a szemnyomás 15—20 Hgmm-rel a normális érték fölé nem emelkedik és ezután hagyják a szemnyomást a kiindulási nívóra visszatérni (Langham és Eisenlohr). Ismét más indirekt módszernél az elfolyási csatornákat átmenetileg elzárják szívókorong segítségével, mely a perilimbális régiót nyomja. A szemnyomás kellő felemelkedése után a szívást megszüntetik, és azonos időközökben mérik az esésben levő szemnyomást (Langham). A fenti módszerek közül természetesen csak a Grant-íé\e tonographia alkalmazható a klinikai gyakorlatban. A tonographia bevezetését meg kellett előzze az emberi szem nyomás-volumen viszonyának meghatározása, meg kellett állapítani a szemburok tágulási jellemzőjét (Friedenwald). Bár még sok tekintetben kifogás merülhet fel ezen diagnosztikai módszerrel szemben, mint pl. a tonométer nyomása következtében esetenként különböző mértékű uvealis vérteltség csökkenés, a csarnokvíz termelésének visszaszorítása az emelkedett szemnyomás idején (pseudofacilitás: Bili és Bárány, Brubaker és Kupfer) stb., a tonographia mégis kielégítően jó kisegítő módszerünk a glaukoma diagnosisában. A csarnokvízkeringés kísérletes vizsgálatára megfelelőbbnek látszik a direkt vagy más indirekt módszerek egyikének alkalmazása, melyek többek között kiküszöbölik kísérleti állatnál az emberi szemre standardizált tonométer ténvéből adódó hibát, továbbá a kísérletek nagyobb hasonlósággal reprodukálhatók. A jelen évtizedben Langham és Eisenlohr, Langham macskákon és nyulakon, Paterson majmokon végzett igen pontos kísérleteik alapján adták meg a szemnyomás-elfolyás viszonyát. Ezek ismeretében lehetővé vált parasympathicomimeticumoknak (Edwards, Hallman és Perkins), sympathicomimeticumoknak (Eakins és Ryan, Hoffmann), alpha és beta-receptorgátlóknak (Sears és Bárány, Eakins és Eakins) az intraocularis keringés dinamizmusára való hatásának vizsgálata. Az elfolyási ellenállás vizsgálata mellett szükséges a csarnokvíz termelése mértékének megállapítása is. A szemnyomás helyreállási görbe (pressure re-A Pécsi Orvostudományi Egyetem Szemklinikájának (igazgató: Boros Béla egyetemi tanár) és Élettani Intézetének (igazgató: Lissák Kálmán egyetemi tanár) közleménye 3
