Szemészet, 1970 (107. évfolyam, 1-4. szám)

1970-03-01 / 1. szám

covery curve) módszerénél sokkal megbízhatóbb Edwards, Hallman és Perkins nemrég közölt fotocellás kísérleti metódusa, mellyel a csarnokvíztermelés folyamatosan, grafikusan regisztrálható.

Klinikánkon a szemnyomás-volumen viszonyának és az ebből kiszámítható elfolyási ellenállás változásának kísérletes vizsgálatához a nyomásesési görbe analízise (pressure decay curve analysis) módszert vezettük be.

A módszerhez szükséges felszerelés nagy pontosságú és kis folyadékigényű manometer. Kísérleteinkhez használt nyomásmérő berendezés házi készítésű. A műszer tervezésénél a minimális folyadékigény, nagy érzékenység és nagyfokú nullvonal stabilitás követelményeinek kellett eleget tennünk. A nyomásmérő kapaeitív transzducer is házi készítésű, melynek kialakításánál sikerült elérnünk, hogy 0—120 Hgmm nyomáson belül a teljes átviteli rendszer linearitása jobb, mint 1 %. A nyomásátalakító egy frequentiamodulált rendszerű regisztráló berendezés vezérlését végzi és ezzel a módszerrel lehetővé vált, hogy a kísérleti követelményeinknek megfelelően a regisztráló kiíró kompenzográfon tetszőleges nyomásértékeket tekinthetünk „null” szintnek. A rendszer hitelesítése jól beállítható vízoszlop statikus nyomásának változásával történt. Műszaki jellemzők: Nyomásátalakító kapaeitív membrános cella C= 100 pF. 120 Hgmm nyomás esetén a kapacitás növekedése +1%. Mérőfrekvencia: 2 MHz. Demodulátor kimenő feszültsége 120 Hgmm-nél 2 V. Rk=500 Ohm. A nyomásátalakítót feltöltő folyadék mennyisége: 0,7 ml. Elaszticitás: 0,07 ,ul/Hgmm. Teljes átviteli lánc linearitás: +1 %. Leolvasási pontosság +0,25 Hgmm. Null stabilitás: +0,5 Hgmm/óra.

A manométerhez üvegből készített T elágazást kapcsolunk, melynek száraiba csapok vannak iktatva. A kísérlet előtt a csapokat silikon zsírral kenjük be és tökéletes zárásukat ellenőrizzük. A T cső talpa van a manométerhez kapcsolva, egyik ága fiziológiás konyhasót tartalmazó rezervoárhoz, másik a szemhez megy. A csatlakozások 0,6 mm-es belső átmérőjű polietilén csövek. A szemhez menő cső kónuszáról letört 16-os injekciós tűbe folytatódik (1. ábra). Minden kísérlet előtt a manométert kalibráljuk és az érzékenységét úgy állítjuk be, bogy a leolvashatóság alsó határa V4 Hgmm legyen.

1. ábra Sematikus rajz a manométer és a kanülök kapcsolódásáról

2. ábra. Macska temporalis art. dl, post, longa és az art. femoralis nyomásának regisztrátuma. Ciliaris art. középnyomása 126,5, afemoralisá 140 Hgmm. Papírsebesség 50 mm/perc

A kísérleti állat urethan narcosisban van. A műszer kalibrálása után a rezervoárt 25 Hgmm-re emeljük. A szemhez menő cső csapját kinyitjuk és a cornea szélén át a tűt ferdén bevezetjük az első csarnokba, ügyelve arra, hogy a tű ne haladjon hosszú úton a corneában, mert akkor a corneát deformálja és az intraocularis nyomás megváltozik. A rezervoár csapját zárjuk és megvárjuk, amíg az intraocularis nyomás stabilizálódik. Ennek regisztrálása után a rezervoárt 35 Hgmm-re emeljük, csapját kinyitjuk és megvárjuk, amíg a szemnyomás is ezen értékre beáll. Ezután zárjuk a rezervoár csapját és regisztráljuk a nyomásesési görbét 5—7 percig, amíg a szemnyomás kb. a kiindulási nívót eléri (2. ábra). A görbét ezután analizáljuk. Leolvassuk a félpercenkénti nyomásértékeket és kiszámítjuk ezen időszakaszokra eső intraocularis volumenváltozás értékeket Friedenwald formulája alapján: dV = -j— logPJP2. Természetesen ezen volumen4