Szemészet, 1970 (107. évfolyam, 1-4. szám)
1970-03-01 / 1. szám
autópályán max. 140 km sebességgel számolva 49 cm autóúton max. 120 km sebességgel számolva 42 cm főúton max. 100 km sebességgel számolva 35 cm burkolt közúton max. 80 km sebességgel számolva 28 cm A táblák olvashatóságát a betűk nagyságán kívül egyéb tényezők is befolyásolják. Így pl. a betűk közötti hézag, a felirat hossza, a sorok száma, a margó nagysága stb. Mindezek együtt határozzák meg a tábla teljes nagyságát, mely a különféle autóutakon természetesen más és más. Az autópályákon található legnagyobb táblák mérete elérheti a 4x9 métert is, tehát egész mozivászon nagyságú. Ezeknek nemcsak az elkészítése, hanem a rögzítése is komplikált technikai megoldást igényel. A táblák olvashatóságát a méreteken kívül még sok egyéb tényező is befolyásolja, mint ahogy ez a táblázatból is kitűnik. így második legfontosabb tulajdonság a tábla színe. Az erre vonatkozó vizsgálatok azt mutatták, hogy nappal legolvashatóbb a fehér alapon fekete betű. Éjjel azonban kedvezőbb a sárga alapon fekete (NDK) vagy zöld alapon fehér. A fehér alapú táblák hátránya általában, hogy mivel a fehér alap irradiál a feketébe, a betűk valamivel kisebbnek látszanak. Éjjel, reflektorfényben pedig a nagyméretű fehér táblák zavarólag hatnak az adaptatióra. Emiatt Nyugat- Németországban az autópályákon sötétkék alapon fehér betűt használnak. Hazánk, nagyobb autóútjaihoz a tábla színére vonatkozólag az Egyesült Államok szabványát vette át, s mi is fokozatosan a zöld alapon fehér betűkre térünk át. Felismerésüket nagymértékben segíti, ha felületüket reflektáló ún. Scotchlite, bevonattal látják el. Ez mind a feltűnési értéket (attention value), mind az olvashatóságot jelentősen fokozza. A Benelux országokban a tábla sötétkék színét mattra festik és csak a fehér betűket vonják be reflektáló réteggel, miáltal olvashatóságuk még jobbá válik. Városokban, ahol tilos a fényszóró használata, a közlekedési táblákat megfelelően meg kell világítani. E téren itthon elég sok hiányosságot észlelhetünk. Az utcai táblák megvilágítása többnyire csak a közvilágításra van bízva és szerencsés véletlen, ha ez úgy helyezkedik el, hogy a jelzést kellő fénymennyiség éri. Helyenként találunk már belülről izzókkal kivilágított jelzőtáblákat is, melyek elvileg tökéletesek. Sajnos, egy részük rosszul van készítve, túlerős és egyenetlen fényelosztásuk miatt káprázást okoznak s ezért olvashatóságuk nem optimális. A táblákon a relatív kontraszt kétféle módon nyilvánul meg akár tónusos, akár színes kontrasztról van szó. Szerepet játszik egyrészt magán a táblán az alap és betűk közötti kontraszt, valamint a tábla és a háttér közötti kontraszt. Az előbbiekre vonatkozólag sok kísérlet és vizsgálat ismeretes, főleg a színek kontrasztértékére vonatkozólag, s ezek eredményeként jöttek létre a színes táblákra vonatkozó szabványok is. A háttérrel kapcsolatos kontraszthatás szintén nem elhanyagolható. Egy zöld legelő hátterében autópályánk zöld táblájának nappal pl. kicsiny a kontrasztértéke, éjjel nagyobb. Épületek között viszont e tekintetben jobb a színes tábla, mint a fehér-fekete. A környezeti megvilágítás inkább sötétben történő vezetésnél jelentős. A cél az, hogy a tábla minél kevésbé olvadjon bele a háttérbe. Ez a jelenség valamelyest hasonló a Goldmann-f. perimeteren a jel és gömbfelület megvilágításának különbözőségéhez. Ha a gömbfelület világítása erős, a jelet nehezebben lehet rajta észrevenni, mint fordítva. Mivel a szabványosított táblák méretét, színét, reflexióját változtatni nem lehet, a megfelelő környezeti megvilágítás kérdését csakis célszerű elhelyezéssel lehet elősegíteni. 26
