Szemészet, 1970 (107. évfolyam, 1-4. szám)

1970-03-01 / 1. szám

A táblák elhelyezésének célszerűsége főképp a felfigyelés, észrevevés szempontjából rendkívül fontos, vagyis bogy a perifériás látótérbe vetülve minél előbb felkeltse figyelmünket és ráirányítsuk tekintetünket. Egy jól elhelyezett jelzőtáblát 100—150 m-rel előbb észre lehet venni, mintegy rosszul elhelyezettet. Az új szabvány épp ezért az országúti táblák elhelyezésére is tartalmaz pontos utasítást, így ezekkel a főútvonalakon nincs is sok baj. De mivel ez az előírás a városokra és községekre nem kötelező, ezekben meglehetősen sok hiányosságot és hibát találunk. így pl. fáktól, bódéktól, telefonfülkéktől eltakart, vagy túl magasra, túlságosan oldalra helyezett táblákat. A feltűnési érték szempontjából kedvezőbb, ha a tábla a járdaszélhez közelebb és alacsonyabban van elhelyezve, ez viszont hátrányosabb a felfröccsenő sár által való piszkolódás tekintetében. Nagyvárosokban a táblák észrevevését általában sok minden nehezíti; legfőképp a neonok, cégtáblák által zavart háttér, valamint a nagy utcai forgalom, mely túlságosan leköti a figyelmet. Épp ezért fővárosunkban különösen fontos, hogy a közlekedési táblák helyét e téren jártas szakember jelölje ki.

Fontos még a táblák karbantartottsági állapota is. A jó láthatóság feltétele még, hogy festésük ne fakuljon, gondoskodás történjék a rendszeres tisztogatásukról, síkjuk ne forduljon el, falomb ne nőjön eléjük stb. Bár karbantartásuk nálunk is meg van szervezve, a gyakorlatban láthatólag e téren kevés történik. Nem ritka eset — főleg vidéken — a táblák szándékos rongálása sem, amikor is gyermekek kődobáláshoz céltáblának használják, vagy a reflektáló festéket lekaparják, ami szintén láthatóságuk rovására megy.

A fentiekben csak bepillantást kívántam nyújtani ebbe a nagy gyakorlati jelentőséggel bíró, érdekes szemészeti vonatkozású problémába, melyben minden gépjárművel közlekedő egyén benne él, melynek részletei azonban nemcsak laikusok, de még szakemberek előtt is kevéssé ismeretesek.

* * *

E helyen mondok köszönetét Márjai Tibor KPM főmérnök úrnak, aki irodalommal és adatokkal segített e közleményem megírásában.

összefoglalás

A gépjármű-közlekedésben a forgalomszabályozó jelzések érzékelése kizárólag a szemen keresztül a látás közvetítésével történik. Bár a szem ilyen tekintetben is fontos szerepet tölt be, a szerző mégis arra hívja fel a figyelmet, hogy mivel a látás igen komplex természetű s ezt sokféle egyéb tényező befolyásolja, a gép jár művezetési készségben a jó látás tulajdonképp csak egy tényező a sok közül. (Lásd táblázat.) Mivel véleménye szerint a vezetői készségre döntő kihatással levő sok „egyéb tényező” nem is kerül vizsgálatra, arra figyelmeztet, hogy ezek a rejtve maradó hátrányos, leginkább idegrendszeri és psychikai tulajdonságok a balesetveszély szempontjából súlyosabban esnek latba, mint egy közepesfokú látásélességcsökkenés vagy pl. a színvakság, melyet megszokással és figyelemmel igen nagy mértékben lehet kompenzálni.

A továbbiakban részletesebben kitér a táblázat Il/a csoportjára. Ismerteti a közlekedési táblák fajtáit, méreteit, betűtípusát, színét, valamint az errevonatkozó hazai szabványokat. Kitér a látószög, sebesség és olvashatóság összefüggéseire. Szól még a táblák relatív kontrasztértékéről, célszerű elhelyezésükről, környezeti megvilágításukról és karbantartottsági állapotuk fontosságáról.

IRODALOM: 1. Hirren: Safety on the highway. Amer. J. Ophthal. 43 : 265—270 (1957). — 2. Blaskovics: Az olvashatóságról. Budapest. — 3. Forbes: A study of traffic sign requirements. Michigan State Univ. 1964 : 85. — 4. Forbes—Holmes: Proc.

27