Szemészet, 1970 (107. évfolyam, 1-4. szám)
1970-09-01 / 3. szám
tünteti, hogy az arteria, illetve arteriola elzáródások eseteiben, hogyan függ össze a javulás az elzáródástól eltelt idővel és a betegek életkorával. A 3. táblázatban határértéknek azért vettünk 12 órát, mert ez az az idő, mely alatt gyakorlatilag mindenki eljuthat szemészeti osztályra. A táblázatokból látható, hogy a legnagyobb javulási százalék a 2 órán belül érkezettek között volt. A legkevesebb javulás az artériatörzs elzáródások csoportjában volt, elsősorban 60 éves koron felül és a 12 órán túl érkezettek között. Érdekes, hogy nőbetegeink javulási százaléka jobb a férfiakénál. A 35 nő közül 17 (48,5%) javult, a 46 férfi közül csak 12 (26%). Ennek oka abban kereshető, hogy a nők közül aránylag többen jelentkeztek 12 órán belül (a nők 45,7%-a, a férfiak 34,7%-a) és abban, hogy a férfiak között — mint említettük — több artériatörzs occlusio volt, mint a nők között. 3. táblázat 12 órán belül jelentkeztek 12 órán túl jelentkeztek javult nem javult javult nem javult Arteria elzáródás .... 5 (21,7%) 18 2 (8,3%) 22 Arteriola elzáródás . . 8 (88,8%) 1 14 (50%) 11 4. táblázat 60 éves koron alul 60 éves koron felül javult nem javult javult Nem javult Arteria elzáródás . . . 6 (30%) 14 1 (3,7%) 26 Arteriola elzáródás . . 14 (73,8%) 5 8 (53,3%) 7 Következtetések Eseteinkben az a. centralis retinae vagy ágainak elzáródása elsősorban érfal-megbetegedésre volt visszavezethető. Valódi embolust 5 esetben lehetett kimutatni, további 3 esetben csak valószínű volt. Eseteinknek tehát 1/10-ében okozhatta valódi embolus az érelzáródást. Ez az arány kisebb, mint Badnót és Németh (1948) 22 esetében, ahol 7 esetben, tehát az esetek 1/3-ában szerepelhetett igazi embolia. Eredményeink alapján az a. centralis retinae occlusióinak prognózisa annál jobb, minél fiatalabb a beteg és minél korábban jelentkezett a panaszok fellépte után. Fontos volna tehát a betegek felvilágosítása, de erre csak akkor van mód, ha a beteg átmeneti látászavarokról panaszkodik. Ilyen esetekben ajánlatos ophthalmodynamometriás vizsgálatot végezni, hogy nem carotis keringési zavar okozza-e ezeket a panaszokat. Ha ez kizárható, megelőzésként értágítókat kell szedetni a beteggel. Fontos az általános orvosok felvilágosítása is, hogy a hirtelen látásvesztésről panaszkodó beteget azonnal szemészeti osztályra küldjék egyenesen. Végül jó volna, ha elsősegélyként már a szemészeti szakrendelésen kapnának értágítókat az először ott jelentkező betegek.
