Szemészet, 1970 (107. évfolyam, 1-4. szám)

1970-09-01 / 3. szám

közeire, akkor természetszerűen a külsők erősítése indokolt. Ha ilyen esetben (hibásan) belső egyenes gyengítést végeznek, akkor az eredmény éppen az ellentéte lesz az 1. példában említettnek, nevezetesen insufficientia conv. et div. jön létre. Ennek a postoperativ anomáliának a helyes műtéti megoldása mind a külső, mind a belső egyenes erősítése, akár egyidejűleg ugyanazon a szemen.

A fentiek paradoxnak tűnhetnek mindazok számára, akik a reciprok innerváció elvének abszolút érvényt tulajdonítanak, és a szemizomegyensúlyt pl. az emelőcsiga egyensúlyi helyzetéhez tartják hasonlónak (1. ábra). — Nyilvánvaló, hogy ha a csigát A helyzetből В helyzetbe kívánjuk állítani, akkor ez két egyenlő módon lehetséges: vagy leveszünk a baloldali teherből egy bizonyos tömeget, vagy ugyanilyen többletsúllyal terheljük a jobboldalt. Ezzel szemben az izomegyensúly szempontjából korántsem közömbös, hogy a kancsal A’ helyzetből az egyenes B’ helyzetet a belső egyenes gyengítésével, vagy a külső erősítésével érjük el. Ugyanis a műtét maga is incomitantiát, csökkent, ill. fokozott húzóerőt eredményez. A szemizomegyensúly tehát éppen dinamikus volta miatt nem hozható analógiába az emelőcsiga statikus egyensúlyával.

Ha tehát csak a kancsalsági deviáció egyetlen mérési adatát ismerjük (pl. „perimeteren mérve +15°”), akkor ez, mint „statikus” adat, semmi információt nem ad az izmok tónusviszonyaira, működési erejére, „dinamikájára” vonatkozóan, tehát éppúgy nem lehet elégséges alapja a műtéti javallatnak, ahogy pl. a glaukomaellenes műtét indikációjához sem elég csupán a szemfeszülés ismerete.

Műtét előtt tehát helyes meggyőződni az esetleges incomitantia jellegéről. Gyengíteni csak a fokozott tónusú, erősíteni csak a csökkent húzóerejű izmot tanácsos. Másszóval: ne csak a deviációt, hanem az incomitantiát is igyekezzünk megszüntetni.

Összefoglalás

A szerzők a nem bénulásos kancsalságok 93%-ában észleltek incomitantiát. Az incomitantia ilyenkor a szemizomegyensúly egyéni jellegzetességeként fogható fel. Az izomműtétek megtervezésekor helyes nemcsak a deviációnak, mint „statikus” zavarnak, hanem az incomitantiának, mint „dinamikus” rendellenességnek a megszüntetését is célul kitűzni.

К. M о л и a p, А. Надран: Частота инкомитенции при содружественном косоглазии и ее значение в составлении плана операций.

Авторами отмечена инкомитенция у 93%-ов больных непаралитическим косоглазием. Инкомитенция может быть оценена как индивидуальное свойство равновесия глазных мышц. При составлении плана операций правильно поставить целью не только устранение девиации, как стопилеского расстройства, а еще ннкомитации, как динамического расстройства тоже.

К. Molnár and Á. N á d г a i : The frequency of the incomitance in “concomitant” strabismus and its importance in the operative “planning”.

Incomitance has been observed by the authors in 93 % of non-paralytic strabismus. In these cases, the incomitance may be considered as the individual characteristic feature of the equilibrium of the eye muscle. When planning the muscular operations, one has to strive to abolish not only the deviation, as “static” disturbance, but also the “dynamic” abnormality.

K. Molnár, A. N á d r a i : Die Häufigkeit der Incomitanz beim ,,Begleitschielen“ und ihre Bedeutung bei der Planung der Operationen.

Verfasser haben in 93% der Fälle von nicht paralytischem Schielen eine Incomitanz beobachtet. Die Incomitanz kann in solchen Fällen als das individuelle Charakteristikum des Augenmuskelgleichgewichtes aufgefasst werden. Bei der Planung der Muskeloperationen ist es angebracht nicht nur das Beheben der Deviation, als einer „statischen“ Störung, sondern auch der Incomitanz, als einer „dynamischen“ Anomalie als Ziel zu setzen.

199