Szemészet, 1970 (107. évfolyam, 1-4. szám)
1970-03-01 / 1. szám
Az 50. év körül tapasztaltuk az elülső sugárnvűlványok gyöki részeiben a pericapillaris kötőszövetben a PAS-positiv anyagok megjelenését és a kötőszöveti structura homogenizálódását. A további 1—2 évtizedben az öregedési jelenségek fokozatosan a peripheria felé tolódnak el. Az erősen kettős törésű collagen rostok már a peripherián is megtalálhatók; a rostok itt is PAS-positivvá válnak. Hangsúlyozni kívánjuk, hogy a legidősebb korban is találtunk a peripherián olyan capillarisokat, melyek közvetlenül hozzáfekszenek a sugárhámhoz. Jelentősnek tartjuk továbbá, hogy a pericapillaris kötőszövet homogenizálódását mindig csak az elülső sugárnyúlványok gyöki részeiben tapasztaltuk. A hátsókban sohasem láttunk hasonló jellegű elváltozásokat (6. ábra). A késő seniumban az előbbi folyamatok — melyeket productiv folyamatoknak nevezhetünk — fokozatosan mérséklődnek. Helyettük az involutiós jelenségek lépnek előtérbe. Ezek a jelenségek a sugártest más részein is bekövetkeznek (Valu és Flachsmeyer 1964) és az egész szervezetet érintő senilis involutio részjelenségének tekinthető. Vizsgálataink szerint a leépülési jelenségek leginkább a sugárnyúlványok peripheriás részeit érintik, melynek eredményeként a nyúlványok megrövidülnek és esetenként szemölcsszerű képződményekké válnak. Megbeszélés A sugárnyúlványok korral járó elváltozásait elemezve a legszembetűnőbb jelenségnek a capiliarisok és a sugárhám korral fokozódó eltávolodását találtuk. Ennek első lépése a sugárhám basalis hártyájának megvastagodása. Ezt a capillaris basalis membránjának és a sugárhám basalis hártyájának különválása követi. A 2 basalis hártya között collagen fibrillumok jelennek meg. Ez a fiatal korban laza hálózatú kötőszövet idős korra durva, vaskos rostokból álló, tömör szerkezetű kötőszövetté alakul át. Egyidejűleg a rostközötti állomány savanyú mucopolysaccharida tartalma csökken, ugyanakkor a neutralis protein-polysaccharida komplexek mennyisége emelkedik. Ezek a jelenségek együtt járnak a sugárnyúlványok megvastagodásával és hosszirányú növekedésével. Felvetődik a kérdés, hogy az itt vázolt morphologiai változások milyen kapcsolatban vannak a sugárnyúlványok működésével, a csarnokvíztermeléssel ? Ha igen, milyen befolyást gyakorolnak ezekre a jelenségekre ? A fiatal sugárnyúlványokban a capiliarisok és a sugárhám basalis hártyái közvetlenül összefekszenek. A vérplasma és a sugárhám között csak két lipoproteid membrán helyezkedik el. Hasonló structura található a szervezet olyan helyein, ahol intensiv folyadék- és anyagcsere van a vér és a szövetek között (pl. vesetubulusok, tüdő alveolusok, exocrin mirigyek stb.). Ezek a morphologiai viszonyok nyilvánvalóan leegyszerűsítik az anyagkicserélődést. Ebből következik, hogy a két basafis hártya eltávolodása és valamilyen structura közbeékelődése ezen kicserélődési folyamatokat megnehezíti. Plzen gondolatmenetet követve jogos a feltevés, hogy a sugárnyúlványokban a korral bekövetkező elváltozások befolyásolják a csarnokvíztermelést és annak mennyiségi és minőségi változását eredményezhetik. A sugártest öregedésével kapcsolatosan eddig megjelent közlemények nem hangsúlyozták kellőképpen a morphologiai változások functionalis következményeit. A vázolt morphologiai változások jelölésére új nomenclaturát javasolunk. „Nyitott oldalú capillaris” elnevezést ajánljuk azonban az esetekben, amelyekben a capillaris és a pigmenthám basalis hártyái közvetlenül összefekszenek. Amennyiben a két membrán közé valamilyen structura ékelődik, a „zárt oldalú capillaris” elnevezést javasoljuk. A korral járó elváltozások az egyes sugárnyúlványokat különbözőképpen érintik. Egyértelmű volt az a megfigyelés, hogy az öregedési jelenségek legkoráb-19
