Szemészet, 1970 (107. évfolyam, 1-4. szám)

1970-06-01 / 2. szám

nealó gombaszerű előemelkedés látható. A macula területében vérzés látható. B. o.: külsőleg ép viszonyok. Törőközegek tiszták. Szemfenék: és papilla, a macula tájon kifejezett pigmentegyenetlenség, apró sárgás degenerativ pontok. Scleroticus értünetek. A vena temp. sup. mentén a macula magasságában kb. másfél papillányi zöldes-barnás terület (naevus). Vizsgálati eredmények: a cornea érzékenysége mko. megtartott. Átvilágítás: J. o.: VI és VII11 között gyengült vörösvisszfény nyerhető. RR: 180/100 Hgmm. We.: 15 mm/ó. Vizelet: melanin negatív. Vérkép: vvt.: 4,5 M. fvs. 6000. Qualit.: Se. 78%. Ly 20%. Eo. 2%. Belgyógyászati vizsgálat: kisfokú emphysema, hepar elérhető, sima, éles szélű, nem érzékeny. Rtg P. A. felvétel negatív. A szemfenéki kép és a diascleralis átvilágítás alapján tumort feltételezne a bulbust enuclealjuk. A szövettani vizsgálat eredménye: haemorrhagia subret. bbi. d. (1. ábra).

Az enuclealt bulbusból készített metszeteken a következő szerkezeti felépítettség figyelhető meg (2. ábra). A choriocapillaris artériái és vénái különböző mértékben verteitek. A pigmentepithel alatti vérömleny hálózatos szerkezetű, hol tömöttebb, hol ritkább és különböző fokban pigmentált vörösvértestekből áll. A vérömleny által felemelt pigmentepithel hol eléri, hol csak megközelíti a leemelt retina síkját. Magának a pigmentepithelnek a sejtjei különböző fokban destruáltak, duzzadtak vagy tömöttet - bek. A pigmentepithel és a retina között hasonlóan változatos felépítettségű és pigmertáltságú vérömleny foglal helyet. A fenti szövettani szerkezet nagyfokú optikai inhomogenitást eredményez.

1. ábra

2. ábra

Az erősen beemelkedő pigmentepithel réteg és a destruált pigmentepithel sejtekből felszabaduló melanin által sötét barnásán festenyzett vérömleny adja azt a tumort utánzó szemfenéki képet, amely végül is a diagnosztikai tévedéshez vezetett. E változó felépítésű, optikailag inhomogén elváltozást az ugyancsak változó felépítésű tumortól optikai eljárással megkülönböztetni sokszor alig lehetséges.

Irodalmi adatok alapján vizsgáljuk meg a különböző vizsgálati eljárásokat abból a szempontból, hogy mennyire alkalmasak egy többé-kevésbé hasonló felépítettségű tumor elkülönítésére.

A radioisotop-testnek (Thomas és mtsai) a hátsó póluson való alkalmazásánál, mivel az impulzus számlálót nem lehet a tumor közelébe helyezni, speciális megoldásokhoz kell folyamodni mint: a visszahajlított Geiger-cső (O’Rourke és Collins) vagya Tenon-tok megnyitása (Jütte és mtsai). Az eredmények csak 300 mmÁnél nagyobb tumoroknál értékelhetők.

148