Szemészet, 1970 (107. évfolyam, 1-4. szám)
1970-03-01 / 1. szám
heggel gyógyult. Ezen eseteink bizonyítják azt, hogy az ödéma még Descemetsérülés esetén is reversibilis lehet, és az endothel befuthatja a Descemet-fosztott területeket is. Az 1. csoport 17 esete közül a szaru ödéma csak 3 alkalommal bizonyult reversibilisnek. Ezeknél a pupillaelzáródás miatt az üvegtest hátrahúzódott és a csarnok csarnokvízzel feltöltődött. Meg kell jegyeznünk, hogy a pupilláris blokk nem volt teljes, az elülső és hátsó csarnok között volt közlekedés. Ezek a szaruhártyák teljesen feltisztultak, úgy, hogy az első műtét után 40 nappal érdemesnek láttuk reoperatió végzését. Újabb endothel-abrasió után iridocapsulectomiával szabaddá tettük a pupilla területét és a csarnokba corpust engedtünk. Egy szemen postoperativ uveitis, majd phthisis bulbi alakult ki. A másik kettőnél azonban az 1. csoportra jellemzően alakult ki a kép. A 45. napig figyeltük az állatokat akkor szövettani praeparatum készítése céljából leöltük. A szaru folyamata ekkor a hegesedés felé halad, a szövettani kép a macula corneae képét mutatja. A metachromasia eltűnt. Sejtes beszűrődés alig látható; ez is elsősorban az erek körül. Bő felületes és mély ereződés. Hosszabb megfigyelésre az 1. csoport 10 esetében volt módunk. Ezeknél a leölés időpontjáig regresszió nem mutatkozott. Az 1. csoport tagjainak ödémája 3 esetben lokalizált maradt. Ezek közül kettőnél a pupilla elzáródás miatt később teljes feltisztulás következett be. Egyetlen olyan esetünk van tehát, ahol az ödéma mindvégig (3 hónap megfigyelési idő) a szaru egy részére terjedt. Az ödémás terület felül paracentrálisan helyezkedett el. A csarnokba itt egy nem komplikált corpus-hernia nyúlt be, mely elérte a cornea hátsó felszínét. A csarnok többi részét csarnokvíz töltötte ki. Emberi szemeken szintén megfigyelhető mindkét forma. Vannak hyalokeratopathiák, ahol a szarukép idővel egy vaskos, totális leukomához lesz hasonló. Megfigyeltük azonban a szaru hátsó felszínéhez húzódó üvegtesti kötegek által kivágott partialis hyalokeratopathiákat is. Ereződést mindhárom csoportban láttunk. A sebvonalon jelentkező, 1 — 2 mm-nyire terjedő érbetörés azonban nem jelentős, valószínűleg a sebgyógyulással kapcsolatos, az esetek többségében el sem éri az ödémás területet. Komoly ereződést csak az 1. csoport 4 esetében észleltünk. Ezekből 3 ereződése a 13. napon kezdődött. Emberi hyalokeratopathiás corneákban is megjelennek az erek, mégpedig a II. stádiumban (Süveges és Zajácz). Beteganyagunkon a II. stádium lényegesen később következett be. A kísérletileg létrehozott hyalokeratopathia azonban direkt e célra törő, durva beavatkozás következménye. Ehhez hasonló embernél sohasem alakul ki. Emiatt az egész lefolyás gyorsított, már a 2. héten elérkezik a II. stádiumig. Az emberi hyalokeratopathiánál már a kezdeti stádiumban megjelennek a hámbullák. A szövettani I. stádiumra is jellemző a hám degeneratív elváltozása. A strómában uralkodó fokozott osmotikus nyomás miatt az epithel is folyadékot vesz fel a praecornealis filmből, mely intraepitheliális bullák képődzéséhez vezet. Meglepő, hogy a nyúl-hyalokeratopathia, illetve corneaödéma képe a legsúlyosabb esetekben is viszonylag szegényes az epithel elváltozás szempontjából. Kisebb bullákat, epithel-egyenetlenségeket csak az esetek felében észleltünk. E különbség magyarázata a nyúlcornea embertől eltérő felépítettségében, a Bowman-hártya hiányában keresendő. A szaru megvastagodása a 2. csoportban volt a legkisebb. A másik 2 csoportban a maximális vastagság a normális cornea 4—5-szörösét is elérte egyes esetekben, itt általában 2—3-szoros volt. Honegger pontosabban, pachométerrel mérte a vastagságot, és azt találta, hogy élőben bizonyos korlátái vannak a meg vastagodásnak. A maximumot 1,7 mm-ben jelöli meg, ami a normálisnak 13
