Szemészet, 1970 (107. évfolyam, 1-4. szám)
1970-06-01 / 2. szám
gult. A tensio 22 Hginm. A látása 6/60-ra javult. A beteget scopolamiii és hydrocortison helyi és polyvitaplex 8 szedésének javaslatával bocsátjuk el osztályunkról. Két íiónap múlva a beteg látása 6/18, míg a következő hónapban 6/7-re javul. Tensio emelkedést azóta nem észleltünk. A szeme békés, cornea makroskoposan tisztának látszik, míg réslámpa alatt elmosódott mozaikszerű, áttűnő homály látható a cornea parenchymájában. Szemfenék ép. Tensio 20 Hgmm. Látótér teljes. Centrális színlátás jó. Egyéb vizsgálatok: Mellkas átvilágítás negatív. Vérnyomás 120/90 Hgmm. EKG kóros eltérés nélkül. WA-reactio negatív. Fogászati lelet: góc nem látható. Fiil-orr-gége és belgyógyászati vizsgálat kóros eltérés nélküli. Vörösvérsejt-süllyedés: 1/13, 2/35 mm. Vérkép felvételkor: Vvs: 4 100 000, Fvs: 6000, Hgb: 12,5 g. Qualitativ vérkép: Seg: 78%, Ly: 22%. Az immunglobulin inj. után a vörösvérsejtsüllyedés és quantitativ vérkép változatlan, míg a qualitativ vérkép alakulása: Seg: 65, Eo.: 2, Ly: 33%. Megbeszélés Betegünknél a h. z. o. súlyos klinikai kórképe alakult ki halántéki mély necrosissal. B,- és B12-vitamin, valamint algopyrin tabletta adása mellett 2 hét múlva a jobb szemen complicatiók jelentkeztek: előbb mély keratitis, majd iridocyclitis, illetve később iridocyclitis glaukomatosa. A tensiót 3X1 fonurit adása mellett sem mioticummal sem mydriaticummal eredményesen befolyásolni nem tudtuk. Állandó, kínzó fájdalmait csak analgeticumokkal tudtuk csökkenteni. A szem állapota fokozatosan romlik, a cornea borússága fokozódik, a tensiót befolyásolni nem tudjuk (40—50 Hgmm között váltakozik), praecipitatumok jelennek meg. E súlyos és mindinkább infaustnak tűnő állapotban 6 ccm. immunglobulint im.-n adunk. Másnapra a beteg szem elhalványodik, a fájdalom megszűnik, a tensio normalizálódik. A cornea széli része feltisztul, míg a centrális borússág változatlan. Még 3 alkalommal 2 — 2 ccm immunglobulint adunk. A szem tovább halványodik, pupilla jól tágítható, tensio emelkedést nem észlelünk és a látás 6/60-ra javul. A beteg további ambuláns kezelésre jár, otthon scopolamint, hvdrocortison kenőcsöt és polyvitaplex8 gyógyszereléssel. 3 hónap múlva a látás 6/7-re javul. A h. z. és varicella immunglobulinnal történt jó befolyásolhatósága irodalmi közlésekben (Gros, Weintraub, Rodarte) rögzítettek, de szemészeti gyakorlatban e gyógymód nem terjedt el. Thoracalis, abdominalis és egy két esetben n. trig, ág h. z. esetében alkalmazták jó eredménnyel az immunglobulint, de az irodalomban szemészeti complicatiók esetében immunglobulinnal történt kezeléssel nem találkoztunk. Esetünk a h. z. o. complicatióinak egész sorozatát eredményezte, amit a gyakorlatban alkalmazott therapiával befolyásolni nem tudtunk. A fentebb említett szerzők javaslatánál kisebb adag immunglobulin inj.-ra a klinikai kórkép oly drámai fordulatát észleljük, mely alapján (bár egy eset csak) indokoltnak látszik az immunglobulin therapia bevezetése és alkalmazása h. z. o. esetében, illetve praeventiv alkalmazása, amikor még a n. trig. h. z. bőrtüneteihez szem szövődmények nem csatlakoztak. Összefoglalás A szerző herpes zoster ophthalmicus után fellépett keratitis interstitialis, majd ezt követő iridocyclitis glaukomatosa esetében immunglobulint alkalmazott jó eredménnyel. Injectio után 24 óra múlva a szemgolyó halványodik, a fájdalom szűnik és az addig befolyásolhatatlan tensio emelkedés (40—50 Hgmm) normalizálódik. IRODALOM. Allen Kef. Zblatt f. Augenhki 84. 282. (1963). — Bouzás A.: Ref. Zblatt f. Augenhk. 96. 432. (1966). — Fülöp É.: Orvosi Hetilap 105. 1273. (1964). —■ Radnót M. és Bajnok Gy.: Szemészet 102. 1. (1965). — Radó J., Takó J., Géder L., Jemey E.: Orvosi Hetilap 105. 1266 (1964). —Rodarte I.: Arch. Derm. Syph. (Chicago 373. 553. (1956). — Sédem J.: Bull. Soc. Opht. Fr. 304. (1956). — Takó J. és Radó J.: Orvosi Hetilap 105. 1271. (1964). — Weintraub J.: 3. A. M. A. 157. 1611. (1955). 133
