Szemészet, 1970 (107. évfolyam, 1-4. szám)
1970-06-01 / 2. szám
Szemészet 107. 131—Ш. 1970. Mohács Városi Tanács Kórháza (igazgató: Csele Béla) Szemészeti Osztályának (főorvos: Agg Zoltán) közleménye Immunglobulin alkalmazása herpes zoster ocularis complicatiójában AGG ZOLTÁN A herpes zoster kezelése, mint általában a vírus betegségek gyógyítása korántsem megoldott (Radnót és Bajnok). A herpes zoster ophthalmicus (h. z. о.) klinikai felismerése a betegség jellegzetessége miatt nem okozhat problémát a szakorvosnak, annál több nehézséget rejt a therapia ocularis complicatiók esetében, mert jelenleg specificus therapiával nem rendelkezünk. A h. z. és varicella kórokozó vírusának azonosságára Bókaу hívta fel a figyelmet, ami azóta serologiai, tenyésztési és elektromikroskopos vizsgálatok révén megerősítést nyert (Radó, Takó, Géder és Jeney). Az azonosságot támasztja alá, hogy varicella esetén előfordulhat h. z. is, máskor a h. z. generalizálódhat, és ilyenkor nehezen differenciálódhat el a varicellától. Különbözik a két kórkép a betegek korában, a járványosságban és a klinikai kép megjelenésében. Aetiologiai szempontból Grűter recidiváló és essentialis h. z.-t különböztet meg. Az utóbbinál nincs recidiva, a kórokozó a varicella vírushoz (Kundratitz) hasonló, melyet nyúl cornea kísérletben nehéz továbbtenyészteni. Viszont a recidivaló alaknál szemészeti szempontból a haemorrhagiás recidiváló iritisek találhatók, a vírus nyúl kísérletben továbbvihető és az állat corneáján a keratitis dendritica kórképe ismerhető fel. A másik csoportosítás essentiális és symptomaticus formát különböztet meg. Utóbbinál a h. z. megjelenését más betegség activálja; homlok-trauma, organikus idegbetegség, Gasser duc tumora, gyógyszerelés (arzén), exogén és endogén intoxicatio (СО mérgezés, diabétes, urémia, agammaglobulinaemia). A h. z. vírusa már a megbetegedés manifestálódása előtt a szervezetben lappang, és klinikai kép megjelenése tulajdonképp „endogen reinfectio”-nak vehető fel. Holmberg és Börner a sympathicus idegrendszernek tulajdonít jelentőséget, míg Kreibig és Schönfeld szerint a szervezetben lappangó vírust centrális izgalmak activálják. Feyerters dermatoneuralis elváltozásokon kívül hvperergiás capillaritist és periarteritis nodosát is észlelt. A cortocosteroid kezelés alatt fellépő h. z. esetén endogén reinfectióra is kell gondolni az exogén fertőzésen kívül. A corticoid bizonyos vírusok szaporodásának feltételeit teremti (Takó és Radó) meg, a szervezet ellenállóképességének csökkenése folytán. A hypogammaglobulinaemia bacterialis és vírus fertőzésre hajlamosít. Prednisolon szedésekor Takó és Radó a h. z. generalizálódását észlelte, majd a betegség meningitissei complicalódott. Bj, B12-vitamin, algopyrin alkalmazása mellett 8 ccm. immunglobulint is adott im.-n és a meningealis tünetek 4 nap múlva megszűntek. Fülöp két h. z. bőr betegénél alkalmazott immunglobulint steroid-kezelés mellett. Gros 1952-ben megjelent cikkében 11 h. z.-s (Thoracalis és abdominális) betegről számol be, akiket immunglobulinnal kezelt jó eredménnyel. Weintraub megfigyelését Rodarte is megerősíti, aki h. z.-s és varicellás betegeket gyógyított immunglobulinnal, megfigyeléseit naponta rögzítette. Az első injectio után 24 óra múlva megszűntek a kellemetlen subjectiv tünetek (égés, viszketés, fájdalom), de a klinikai tünetek progressiója is megállt : a pírból nem lett vesicula, a vesiculák gyorsan beszáradtak és necrosis nem fejlődött ki. Amennyiben necroticus jelek már voltak a kezelés megkezdésekor, azok hegesedés nélkül gyógyultak. A standard gamma-, illetve immunglobulin mindazon 131
