Szemészet, 1969 (106. évfolyam, 1-4. szám)

1969-02-01 / 1. szám

zavar. Esetünkben a chiasma glioma, mint elsődleges kórok, a környező szövetek izgalma révén okozhatott vascularis dysfunctiot, majd a második fázisban durva, szálagos összenövésekhez vezetett.

Nagy valószínűséggel állíthatjuk tehát, hogy ebben a ritka társulású kórképben a lassan növekvő chiasma glioma volt az alapja a keringési és permeabilitási viszonyok megváltozásán keresztül keletkező, előbb serous-exudatív jellegű, majd hegesedő és súlyos strangulatiókhoz vezető perichiasmalis arachnoiditisnek.

Esetünket értékesnek tartjuk egyrészt a ma még jórészt ismeretlen kialakulási mechanismusú arachnoiditis perichiasmatica fejlődésébe történő betekintés szempontjából, másrészt igazoltnak látjuk azt a nézetet, melyet hazai vonatkozásban osztályunk és az Országos Idegsebészeti Tudományos Intézet képvisel, hogy a konzervatív kezeléssel dacoló perichiasmalis archnoiditis műtéti feltárása és megoldása indokolt.

Összefoglalás

Szerző irodalmi áttekintést ad az arachnoiditis optochiasmatica és az opticus glioma kórképéről. A továbbiakban saját esetét ismerteti, amelyben a két betegség együttesen fordult elő. Felhívja a figyelmet a két kórforma differentiál-diagnostikai nehézségeire, a két betegség társulásának esetleges causális összefüggésére, valamint a konzervatív therápiával dacoló esetekben a radikális, sebészeti beavatkozás szükségességére.

IRODALOM. Bollach, J., David, M., Puech, P.: Les arachnoidites optochiasmatiques: Étude ophthalmologique et neurochirurgicale. Masson, Paris, 1937, cit.: Szobor A.: Acta Med. Acad. Sei. Hung. 18, 73. (1962). —• Dickmann, G. H., Cramer, F. К., Kaplan, A. D.: J. Neurosurg. 8, 356. (1951). — Emanuel, C.: Graefe’s Arch. Ophthal. 53, 129. (1902). —Halts G., írtől.: Ideggyógy. Szle. 18, 379. (1965). —Haranghy L.: Részletes Kórbonctan II. 893. Medicina, Budapest, 1960. — Martin, F., Cushung, H.: Arch. Ophth. 52, 209. (1923). — Pásztor E.: Személyes közlés. — Bemenár L. : Ideggyógy. Szle. 13, 236. (1960). — Bemenár L.: Szemészet. 97, 51. (1960). —Benard, G., Offret, С.: Bull. soc. Ophthal. 63, 608. (1952). —Szobor A.: Orv. Hetik 94, 1116. (1953). —Szobor, A.: Acta Med. Acad. Sei. Hung. 18, 73. (1962). —- Wishart St.: cit. Remenár L.: Szemészet. 97, 51. (1960). —- Zülch, К. J.: Die Gehirngeschwülste. 148. Barth, Leipzig. 1951.

А. П и и те p : Глиома хиазмы, осложненная с перихиазмальным арахноидитом.

Автором дается литературный обзор о клинической картине оптикохиазмального арахноидита и глиомы зрительного нерва. В дальнейшей сообщает автор о собственном наблюдении, когда две болезни появились одновременного у одного и того же больного. Обращает внимание на дифференциально-диагностические трудности, возможные причиненные в связи с двумя болезными на необходимость радикального хирургического вмешательства в случаях неподдатощихся консервативной терапии.

A. Pintér: Mit perichiasmaler Arachnoiditis vergesellschaftetes Chiasmagliom.

Eine Literaturübersieht tier Krankheitsbilder Arachnoiditis optochiasmatica und Opticusgliom wird gegeben. Des weiteren wird ein eigener Fall beschrieben, in dem beide Krankheiten gemeinsam vorkamen. Die differentialdiagnostischen Schwierigkeiten in diesen zwei Krankheitsformen werden betont, der eventuelle kausale Zusammenhang der Kombination beider Krankheiten sowie die Notwendigkeit einer radikalen, chirurgischen Lösung in Fällen, die gegenüber der konservativen Therapie resistent sind.

A. Pintér: Chiasma glioma combined with perichiasmatic arachnoiditis.

The author gives a summary of the literature on the clinical appearance of optochiasmatic arachnoiditis and of the optic glioma. Further onshe describes her case where the two diseases occurred simultaneously. She calls the attention to the differential-diagnostic difficulties of the two diseases, to the possible causal relation in the combination of the two diseases, as well as to the necessity of radical surgical intervention in cases resisting conservative therapy.

75