Szemészet, 1969 (106. évfolyam, 1-4. szám)
1969-02-01 / 1. szám
A. О. Wisharl írt le először gliomát 1833-ban. Az opticus glioma tüneteit Graefe foglalta össze 1866-ban. 1902-ben Emanuel mutatott rá, hogy az opticus glioma a központi idegrendszer primer daganata, mely főleg öt évesnél fiatalabb gyermekeken alakul ki, bár az irodalom Renard, és Of fret révén időskorban jelentkező opticus gliomáról is tud. (így esetünk e szempontból is rántásnak tekinthető.) A nem típusos életkorban fellépő tumor malignusabb lefolyásúnak bizonyul. A glioma szövettanilag spongioblastoma, astrocytoma vagy oligodendroglioma. A tumorok zöme a n. opticus intraorbitalis részéből, a többi a chiasmából és az intracraniális szakaszból indul ki. Martin és Cushing szerint nehéz megállapítani a tumor kiindulási helyét, mivel az ideg mentén mind az agy, mind a bulbus felé terjed. Gyakoribb a centripetalis terjedés. A bulbus felé növekvő tumor ráterjedhet a papillára, esetleg a retinára is. A tünetek elsősorban a daganat helyétől függnek. Az opticus glioma vezető tünetei: a lassú, fájdalommentes progressio, a féloldali látásromlás, dislocatiomentes exophthalmus, szabad szemmozgások. Gliománál a visus általában jóval az exophthalmus megjelenése előtt romlik. A látótér vizsgálat szabálytalan alakú, rost-típusú, perifériás kiesést mutat, amelyre centralis scotoma rakódik. Remenár szerint előfordulhat, hogy a látótérben csak concentrikus contractiót találunk jó visus mellett. Chiasma tumornál a típusos, incongruens, incomplet bitemporalis vagy homonym hemianopsia fordul elő, amelyre rost-típusú kiesések és mindkét szem centrális acotomája rakódik. A szemfenéken simplex típusú atrophiát, máskor pangásos papillát látunk, korán jelenhetnek meg a papilla területében vagy peripapillárisan vérzések. Azonban a fundus sokáig ép lehet, még jelentős visus-romlás mellett is. A szemtünetekhez pozitív röntgen-tünetek (canalis opticus féloldali, illetve chiasma tumoroknál mindkétoldali kitágulás, „körte alakú” sella, továbbá kiszélesedett sulcus chiasmatis), valamint emelkedett liquor fehérje érték társul. A glioma tüneteiért nem egyedül a daganat tömege felelős, hanem az általa kiváltott másodlagos elváltozások, melyek a környező szövetek izgalmából, megváltozott keringési és nyomásviszonyaiból adódnak. Chiasma és tractus opticus tumorok diencephalis tüneteket, endocrin zavarokat okozhatnak. Később a III. kamra elzáródása miatt hydrocephalus internus és agynyomásfokozódási tünetek fejlődnek ki. A diagnosis felállításában segítséget nyújt a pneumoencephalographia és ventriculographia: a chiasma és tractus opticust érintő tumorok esetén a cisterna chiasmatica telődési hiányát, a III. kamra mellső felének benyomódását, esetleg a tumor kirajzolódását látjuk. Fent ismertetett, kétoldali látásromlással járó, saját esetünk, mind a kórlefolyás, mind a klinikai kép alapján A. O.-nak felelt meg. Bár az A. O. és opticus glioma tünetei — a látásromlás variabilitása és a különböző típusú látótérkiesések, az atrophiát vagy pangást mutató funduskép — nagyon hasonlóak, daganat lehetősége nem merült fel, mert nem utalt erre megelőzően egynyomásfokozódási tünet, és a kiegészítő vizsgálatok eredményei is negatívak voltak, így a rtg-vizsgálat (tomographia, Rhese-felvétel, pneumoencephalogramm, carotis angiographia) és a liquor sem volt tumorra karakterisztikus. Esetünket érdekesnek és tanulságosnak tartottuk, mert két megbetegedés: az A. 0. és opticus glioma előfordulását láttuk. Felvetődik azonban a kérdés, hogy a két betegség társulása véletlen találkozásnak tekinthető-e, vagy causalis összefüggésről van szó. Dickmann és mtsai szerint az А. О. alapja a capilláris permeabilitás növekedésében és a chiasma-táj exudatív reactiójában megnyilvánuló neurovascularis 74
