Szemészet, 1969 (106. évfolyam, 1-4. szám)
1969-02-01 / 1. szám
promineáló papillaoedema lehetnek a kórkép jellemző tünetei. Később decoloratio, atrophia, amaurosis alakulhat ki, s ez utóbbi az irodalmi adatok szerint, igen gyakori vég- « állapota a megbetegedésnek. Fontos megemlíteni, hogy a centrális scotoma gyors kifejlődése, a viharos visus-csökkenés és a rapidan kialakuló papillaoedema, a megbetegedés folyamán fellépő — Szobor által leírt, — „opticus herniation” alapulhat, ami az ún. „intracanalicularis opticus neuritisre” karakterisztikus. A röviden összefoglalt vezető tünetek mellett egyéb agyi structurák károsodásának tünetei tehetik még változatosabbá a kórképet (pl. fejfájás, szemizom-paresisek, hypothalamus-diencephalis tünetek, psyches zavarok). A diagnosis felállításához, a szemészeti vizsgálat mellett, rtg, EEG, liquor-vizsgálat, PEG elvégzése is szükséges. Ezek közül kiemelendő a PEG jelentősége, különösen, az oldalirányú „face up” pozícióban készült kép, amely a basalis cisternák morphológiai, lokalizációs és kontraszt viszonyairól, szerencsés esetben a cisterna-rendszerbe normális körülmények között porjiciálódó képletekről is fontos felvilágosítást ad. Az insufflatio előbbiekben megbeszélt, diagnostikus fontossága mellett, therápiás hatású is lehet, semiradicális beavatkozásnak tekinthető ilyen értelemben, mivel a levegő feszítő vagy keringés-stimuláló hatása az összenövéseket részben megszünteheti, s néhány esetben javulást hoz. A levegő-befúvást ezért — egyéb gyógyszeres kezelés mellett — mindig meg kell kísérelni. Eredménytelenség esetén, a korai neurochirurgiai beavatkozás, az archnoideális összenövések és letapadások oldása szükséges. A kórkép rövid összefoglalása után rátérünk esetünk ismertetésére. Cs. E. 5-1 éves férfibeteg első ízben 1966. márciusában került felvételre organikus idegosztályunkra, kb. egy éve kezdődő, mindkét szemén jelentkező, fokozatos látásromlás miatt. Családi anainnesise negatív. Kórelőzményben komolyabb megbetegedése nem szerepel, mérgező anyaggal nem került kapcsolatba. 1965. januárjában koponyatrauma érte, kb. két méter magas szénaboglya tetejéről fejre esett, s egy pillanatra elvesztette az eszméletét. 1965 tavaszán kezdődött látásromlása, mindkét szemén egyszerre. Látása kezdetben távolba nézéskor volt homályos, betegség-lefolyásában időnként remissio jelentkezett, tavasszal és nyáron kitisztult látása. Augusztus körül fokozódott látásromlása, közeire és távolra egyaránt homályosan látott. Az eltelt egy év alatt, különböző szemészeti osztályokon kezelték, decoloratio papillae, degeneratio maculae о. u. volt diagnosisa, azonban látásromlását javítani vagy megállítani nem sikerült. Belszervi fizikális statusában kórjelző eltérést nem észleltünk. Rutin-laboratóriumi leletei negatívak voltak. Neurológiai vizsgálatakor — a funduson látható W aller-íé\e. secunder degeneratiónak megfelelő macularis degeneration, valamint a kissé tágabb bal pupillán kívül — kóros eltérést nem találtunk. Szemészeti vizsgálatakor: V: 1,5 mou, ünj; 3/50 ünj. Látótér-kiesése alsó chiasma centrum típusú volt. A betegnél részletes kivizsgálást kezdtünk. Oldalirányú-, axiális koponya-, orrmelléküreg- és Rhese-felvételón eltérés nem látszott. Sella réteg-felvételen: sella nem destruált. Az EEG körülírt vagy paroxysmalis elváltozás nélkül, a normál frekvencia alsó határán levő, esetleg jelzetten csökkentnek tekinthető agyi elektromos tevékenységet mutatott. A lumbalis liquorban mérsékelten emelkedett sejtszám és normális összfehérje-értéket kaptunk. Lumbális PEG: AP felvételen: megtartott alakú, helyzetű, nagyságú oldalkamrák. Középvonalban álló, tágultabb III. kamra, aminek felső része intenzíven, alsó része, csaknem fele, nagyon halványan telődik. PA, valamint oldalirányú felvételen a kamrarendszer alakja, helyzete jól megtartott. A subarachnoideális telődés általában dúsabb. Értékelhető basalis cisterna telődés nem látszik. Az elvégzett jobb oldali carotis angiographia szabályos értelődési viszonyokat mutatott. Középvonali neoplasma vagy térszűkítő folyamat a PEG alapján nagy valószínűséggel, a negatív jobb oldali carotis angiographiával együtt gyakorlatilag bizonyossággal kizárhatónak látszott. A koponyáról sagittális síkban, a sella mélységében készült tomographiás felvételeken teljesen megtartott kontúrú, ép sella dorsum látható. A sinus sphenoidalis fala ép. A clivuson destrukció nem látszik. A fenti leletek alapján, valamint tekintetbe véve a bal oldali látásromlás kialakulásának mikéntjét, továbbá mindkét macularis tájon észlelhető diszkrét secunder degeneratióval magyarázható pigment-lerakódást, arachnoiditis perichiasmalis calcificata diagnosist állítottunk fel. 71
