Szemészet, 1969 (106. évfolyam, 1-4. szám)
1969-02-01 / 1. szám
Szemészet 1969. 106: 70—75. Budapest XIII. kér. Tanács, Róbert Károly körúti Kórház, Organicus Idegosztály (főorvos: Szobor Albert) Perichiasmalis arachnoiditissel társult chiasma glioma PINTÉR ÁGNES Az arachnoiditis optochiasmatica (továbbiakban A. 0.), vagy perichiasmatica a cerebralis arachnitis egyik lokalizált formája. Az arachnitis generalizált formáját, mint leptomeningitis serosat, Quinque már 1893-Ъа.п leírta. Rössle a meningitis serosat a típusos savós gyulladások közé sorozza. Savós gyulladás elsősorban ott bontakozik ki, ahol az erek toxinhatással szemben különösen érzékenyek, és faluk fokozottan áteresztő. A lágyburkok feltétlenül ilyen szövetnek tekinthetők. Haranghy írja, hogy alig van olyan betegség, amelyet — különösen gyermekkorban — olyan sokféle kórtényező kiválthatna, mint a savós lágy burokgyulladást. Kórokai között trauma, toxicosis, fertőző betegség, napszúrás, elektromos áram, szabályosan végzett lumbalpunctio, anyagcserebetegségek egyaránt szerepelhetnek, ami egyúttal azt is nyilvánvalóvá teszi, hogy e betegség gyakori. Az A. O. leginkább a mellső basalis cisternák (c. chiasmatis, c. laminae terminalis, с. interpeduncularis, c. pontis) serosus gyulladását jelenti, főként а с. chiasmatis, с. laminae terminalis területén, amihez szomszédsági tünetként gyakran társul a c. interpaduncularis, c. pontis falának serosus gyulladása. Bár a kórformát már a múlt század végén ismerték, s 1937-ben Bollach, David és Puech tollából 129 esetet ismertető monographia jelent meg, 1961-ben Szobor összefoglaló dolgozatában megállapítja, hogy „az A. 0. irodalma az utóbbi 30 évben bővült, de a betegségi folyamat lényegéről, pathomechanismusáról, pathologiájáról a mai napig sem alakult ki egységes álláspont. Ez részben a heterogen symptomáknak tulajdonítható, amelyek miatt a betegség a neurológia, neurochirurgia és az ophthalmológia határproblémája.” Érdemes ezzel kapcsolatban fellapozni a neurológiai, ill. a szemészeti tankönyvet. Mindkettő csak néhány sort szentel a syndromának, noha a szemészeti tankönyv még azt is megállapítja summázva, hogy elég gyakori megbetegedés az A. O. Kissé gazda nélkül marad a betegség, s nyilván ebből adódik, hogy a betegek általában megjárják a szemészeti, neurológiai és idegsebészeti osztályokat egyaránt. Zülch az A. 0.-nak 3 pathológiai típusát különbözteti meg: 1. valódi adhaesiókkal, összetapadásokkal és szalagokkal, 2. arachnoideális cystákkal, 3. degenerativ opticus és chiasma elváltozásokkal jellemezhető formát. Bármely forma is van jelen, a n. opticus vagy kötőszövetes benövések, vagy kompresszió, vagy haemodinamikai, ill. liquordinamikai zavarok miatt sérülést szenved. A betegség gyakoriságát nem könnyű megítélni, főként azért, mert a diagnosis felállítása igen nehéz, legtöbbször kizárásos alapon történik. Sok szerzőnek az a véleménye, hogy lényegesen gyakrabban fordul elő, mint ahányszor diagnostizálják. Férfiakon gyakoribb, a fiatal és érett kor betegsége, de gyermekeken is előfordul. A betegség lefolyása acut, subacut, chronikus, megjelenése unilateralis vagy bilateralis lehet. A körfolyamatra többnyire a szabálytalan, változó látótérdefektus hívja fel a figyelmet. A látásromlás majdnem olyan variabilis, mint a látótérkiesés. A látótérkiesés —- tipusos esetben — a periférián cikkcakkos, zegzugos vagy egyéb szabálytalan formában kezdődik a látóideget vagy chiasmát körülvevő arachnoidea megvastagodás, cystaképződés, degeneratio, hegesedés vagy strangulatio következtében. Nem ritka azonban a periféria bántalmával együtt kialakuló, látómezőn belüli károsodás sem, amelyért a n. opticusba, ill. a chiasmába benyomuló arachnoideális septumok már említett elváltozása tehető felelőssé. Kivételesen ép periféria mellett, a látótéren belüli elváltozásokkal kezdődik a folyamat, amit a külső strangulatio következtében a látóidegen vagy chiasmán belül megvalósuló ischaemiás vagy haemodinamikai károsodásokkal magyarázhatunk. A látótérvizsgálat bizarr, cakkos szélű, koncentrikus vagy hemianopsiás beszűküléseket mutat, paracentrális és centrális scotomák — a funduson pedig hyperaemiás papilla, papilláris vagy peripapilláris vérzés, elmosódott szélű vagy több dioptriára 70
