Szemészet, 1969 (106. évfolyam, 1-4. szám)

1969-11-01 / 4. szám

előtte. Stílusát a precíz, szép magyarság jellemzi: ma is élvezetes olvasmány a a sugaras test leválasztásáról szóló tanulmánya (Szemészet, 1935). A Grósz— Hoor kézikönyvben ő írta meg a műtéttant, amelyből később az „Eingriffe am Auge” keletkezett. A Magyar Szemorvos Társaság első titkára volt, később elnöke. Kapcsolata Grósz Emillel mindvégig őszinte és baráti volt. A szemészet számára Schulek klinikáján apám nyeri meg Blaskovics Lászlót; 1894-ben asszisztens-társak voltak. Derűs, közvetlen jellemét Grósz Emil így határozza meg autobiográfiájában: „nobilis gondolkodású, tetőtől talpig gentleman, lelkiismeretes tanár, ötletes, művész-kezű operatőr.” A 100 éves jubileum alkalmából megállapítható, hogy Blaskovics László helye a magyar orvosok pantheon jában van.

GYÓRFFY ISTVÁN hozzászólása

A történet idején én voltam a fotolaboratorium vezetője. Egy ízben hívatott és tőlem a legfiatalabb gyakornoktól „segítséget kért”: miképp lehetne egy Igazságügyi Orvosi Tanácsi peres ügyében a feljelentő fényképéről megállapítani, hogy azon a szemeken hamisítás történt-e ? Ha ugyanis ki lehetne mutatni, hogy a kép retusálva van, ez perdöntő lenne.

Mivel akkor már a retusálás terén is már valamelyest járatos voltam, észrevettem a hamisítást. A retusfesték lemosása után világosan előtűnt a feljelentő eredeti kancsal szemállása.

Blaskovics nemcsak megköszönte a segítségemet, hanem ügyességemet még külön meg is dicsérte. Az eset, hogy én, a jelentéktelen gyakornok a világhírű professzornak segítségére lehettem, nagy büszkeséggel töltött el, s az a tény, hogy Blaskovics nem fukarkodott a dicsérettel olyan jóleső érzést okozott, amit sohasem fogok elfelejteni.

CSILLAG FERENC hozzászólása

Megemlékeztek eddig Blaskovicsról, a tudósról, az alkotóról, a művész és műtőről. Pár szót mondanék róla mint melegszívű emberről, aki legény létére fiainak tekintette tanítványait, a tanítóról, aki elhagyta a műtőt, fiatal tanítványai első komoly műtétjénél ,,. . - hogy ne izguljon, majd elmondjátok hogyan sikerült”. — Intézetében az önálló kutatásra volt lehetőség. Klinikáján alkalmaztam először sikerrel másokkal együtt (Horváth, Pelláthy, Tóth) az állatkísérletekben már régebben kidolgozott tokcsapolásos hályogkivonási eljárásomat.

Blaskovics fennkölt gondolkodását, emberi nagyságát, igazságérzetét érzékelteti az a tény, hogy a Grósz-klinika orvosai közül tudtommal mindenkit átvett, akik azt kérték és mivel a fizetéses állások száma korlátozott volt, ezeket szolgálati idejüknek megfelelően rangsorolta a saját emberei közé és a kiskaszszából ennek megfelelően dotálta.

Blaskovics még Grósz-klinikai szolgálatom idején egyszer kihívatott a Szigony utcába, hogy megbeszéljük hályogcsípőm a Horváth által módosított lapjára egyszer hajlított alakját.

Megemlítettem, hogy csípőm első alakja ugyanez volt, de második hajlítás azért szükséges, hogy a fogópofák működéskor egy síkban mozogjanak, a csípőszárak végtagjai ne váljanak szét. Érvelésem helyességét elfogadták, s elvhűségem hátrányát a Blaskovics-idők alatt sem éreztem.

И. Б и p о, Л. Немет, И. Грос, И. Д ь е р ф и, Ф. Ч и л л а г : Воспоминания о профессоре Блашковиче.

I. Bíró, L. Németh, I. Grósz, I. Győrffy und F. Csillag: Erinnerungen an Professor Blaskovics.

266