Szemészet, 1969 (106. évfolyam, 1-4. szám)
1969-08-01 / 3. szám
E két műtéti eljárás alapvető hibája, hogy az entropiumot kialakító 2 főtényező közül (a m. orbicularis praeseptahs alsó és orbitalis felső kötegeinek a tarsus elé és fölé való gördülése, valamint a tarsus alsó részének csökkent helyzeti feszülése”) lényegében csak az egyikre hat. Az Imre—Celsus-féle eljárás célja a tarsus alsó részére a szemgolyó irányába ható nyomás fokozása, Kettesy eljárása pedig elsősorban a kóros izomműködések ellen irányul. A II. csoportban alkalmazott műtéti eljárás már mind a két főtényezőre hat: a tarsusból csúcsával a szemhéjszélt megkímélő ívelt háromszögek kimetszésével és összehúzásával a tarsus alsó része fokozottabban nekifeszül a szemgolyónak, és a 2 háromszöghöz tartozó szektorban az izmoknak az orbita széléig történő kiirtása pedig a kóros izomműködést nagymértékben csökkenti (3. ábra). A kiújulások fő okai. Imre—Celsus eljárásában a tarsus alsó részére ható nyomóerő a bőr elkerülhetetlen megnyúlásával csökken és az esetleg fokozódó kóros izomműködések ismét átbillentik a tarsust. Sok esetünkben a bőr alapos alápreparálása elmaradt, pedig a fokozottabb hegesedés a tarsus alsó szélére fokozottabb feszülést és az alsó izomkötegek felfelé gördülésében akadályt jelenthet. Kettesy eljárásában a beidegzésükben is sérült és később magukhoz tért megmaradt izomrostok, és a legtöbbször érintetlen orbitalis izomkötegek kóros működésének fokozódása a hegesedéssel összefüggő megnövekedett tarsus-feszülést legyőzik. Korchmáros eljárása szerint operált mindhárom kiújult esetben a (7., 10., illetve a 11. hónapban) csak egy tarsus háromszög kimetszést végeztünk. Az egyik esetben a tarsus-varrat átvágott, a másik kettőben pedig az izomkiirtás elégtelen volt, így elsősorban az épen maradt orbitalis kötegek és a megmaradt és magukhoz tért izomkötegek fokozódó kóros működése ismét bebillenthette a tarsust. Kétségtelen, ha a tarsusnak rugalmassága és környezete (a medialis és lateralis felfüggesztés, m. orbicularis, m. tarsalis, fascia tarsoorbitalis, m. rectus inferior, m. obliquus inferior, bulbus) kialakította ,,helyzeti tensiója” normalis, akkor még az igen felfokozott m. orbicularis működés (pl. blepharospasmus) sem okoz entropiumot. Akkor sem alakul ki entropium, ha a m. orbicularis működése a tarsus adott ,,helyzeti tensió”-jához képest csak olyan mértékben fokozott, ami még nem elegendő a tarsus befelé billentéséhez. A változás kora után kialakuló entropium tulajdonképpen gerontologiai probléma. Amíg az entropium okaira (a m. orbicularis oculi kötegeinek nem adekvát működése, fokozott tensiója, rigiditása, alapjához és egymáshoz való kötődésének fellazulása, valamint a m. tarsali tónusának és a tarsus rugalmas -210 3. ábra. Korchmáros műtété (a bevonalazott rész az izomkiirtás kiterjedését jelzi) ^ 2. ábra. Kettesy műtété (a bevonalazott rész az izomkiirtás kiterjedését jelzi)
