Szemészet, 1969 (106. évfolyam, 1-4. szám)

1969-05-01 / 2. szám

jelen lehetnek újdonképzett capillarisok a subpigmentepithelialis régióban, melyek vagy a Bruch-membrán kóros résein át nőnek be, vagy közvetlenül az opticus marginalis zónájából származnak.

2. Disciformis leválás szaka. Ennek egyik megjelenési formája a serosus leválás, mely vagy a pigmentepithelt, vagy a neuroepithelt, vagy mindkettőt leemeli. Az első esetben kisebb, feszesebb sárgás színű elődomborodás jön létre, a második esetben nagyobb, elmosódott ab b határú.

A pigment-hám serosus leválása, mely extrem esetben 5—6 papillányi nagyságot is elérhet, képezi az egyik tumorra erősen emlékeztető stádiumot. Ezzel az elváltozással több szem került az ő anyagában is tévesen enucleatiora. Ebben a stádiumban igen hasznos a fluorescens angiographia, mely kevert leválás esetében is biztosan jelzi a primer pigment-hám leválás gócát.

A disciform leválás másik megjelenési formája a haemorrhagiás leválás. Ez előfordul vagy a pigmentepithel alatt, vagy subretinalisan, vagy keverten. Első esetben sötét, solid dombocska látható, mely az összes stadium közül a legjobban hasonlít melanomára. A vér a choriocapillarisból származó, az imént említett újdonképzett erekből, vagy az opticus marginalis zónájának benőtt ereiből származik. A vérzés napok, hetek alatt a prominentia szélén áttör a retina alá és sötétvörös udvar formájában válik láthatóvá. Később a retina szövetébe és az üvegtestbe is átdiffundálhat.

3. A reparativ stadium szakasza. A subpigmentepithelialis és subretinalis exsudatum és vérzés szervül, sárgás-szürke erezett, promineáló massza lesz. Ez a szövet a Bruch-hártya repedésein át a choriocapillarisból, másrészt a metaplasiás pigmet-hám proliferatiójából származik. Ez a stadium is hasonlíthat melanomára.

4. Másodlagos vérzések és exsudatiók szaka.

Megemlékezünk még röviden a hasonló pathogenesisű, de más okok folytán létrejövő retinitis centralis serosa (Kitahara—Hornicker) kórképéről, melynek helyesebb elnevezése a folyamat lényegét figyelembe véve chorioidopathia centr. serosa idiopathica. A kórkép fiatalabb egyéneken, elsősorban férfiakon jelentkezik. A maculában serosus pigmentepithel, majd neuroepithel leválás keletkezik és több hónapig fennáll. A prognosis kedvező, bár idősebb betegeknél maradandó destructio maradhat vissza.

A folyamat oka kóros exsudatio a choriocapillarisból, talán congenitalisan meglevő Bruch-hártya nyíláson keresztül a retina alá, toxikus, allergiás vagy vasomotoros behatásra. A prominentia jelentős, több dioptria is lehet és ilyen megbetegedésben szenvedő szemeket is enucleáltak már hvpopigmentált melanoma, tumor metastasis gyanúja miatt.

Ezzel a klinikai képpel rokon a Rieger által 1939-ben jól körülhatárolt „chorioretinitis exsudativa centralis (haemorrhagica)” kórképe. Ez a folyamat részben átmenetet jelent a centrális focalis chorioidiopathiához, részben azonos lehet a jelenleg juvenilis-praedisciformis macula-leválásnak ismert kórképpel, mint ezt Pau is megállapítja. Gass szerint itt a leválásra az okot egy focalis lymphocytás chorioiditis szolgáltatja. A csatlakozó kiterjedt subret. vérzések oka a macula különleges keringési viszonyaiban rejlik.

A megbetegedés általában egy szemen, fiatal egyéneken lép fel. Régebben, mint Rieger is, a toxoplasmosist keresték a hátterében, Pau lezajlott tüdőfolyamatot, meglevő fog és mandulagócot talált betegeinél. A pathogenesist nem tekinthetjük tisztázottnak. Harmadik betegünket a klinikai és szövettani lelet alapján ilyen természetű, verosim. tuberculoallergiás chorioretinitishez társuló disciformis leválásnak tartjuk.

Összefoglalva, az utóbbi évek kutatásainak fényében a leírt pathologiás elváltozások közül döntőnek a pigmenthám alatti eosinophil depositumok meg152