Szemészet, 1969 (106. évfolyam, 1-4. szám)
1969-05-01 / 2. szám
jelenését tekinthetjük, melyek ugyan kémiai összetételükben, morphologiájukban nem egységesek, de bizonyosan nem a pigmentepithel excretumai, és rontják a lamina vitrea és pigment-hám normalis adhaesióját, ezzel dispositiót teremtenek a savós leváláshoz. Az új erek benövése a pigment-hám alá még a disciform laesio kialakulása előtt megtörténik és a vérzés többnyire ezekből jön létre. Az új erek benövését a Bruch-hártya résein át mint compenzáló mechanismust is felfoghatjuk a felette levő retina-rétegek táplálására, melyek a sclerotizált choriocapillarisból a megvastagodott Bruch-membranán át már nem kapnak elég tápanyagot. A klinikai tünetek és a pathologia ismeretének birtokában látjuk, hogy a tumorral történő összetévesztés szempontjából elsősorban a subpigmentepithelialis vérzés, másodsorban a subpigmentepithelialis exsudatum („chorioidea oedema”), harmadsorban a reparativ stadium, végül a chorioidopathia centr. ser. idiopathica veszélyesek. Az első kettőnél, a már ajánlott és vitatott kétes értékű várakozási időn túlmenően komoly segítséget nyújthat az itt részletesen nem ismertethető fluorescens angiographia. Ennek a radioactiv izotóptechnikának, ultrahangos vizsgálatnak a birtokában is leszögezhetjük az idézett szerzők eseteinek ismeretében és a saját tapasztalatunk alapján, hogy a leglelkiismeretesebb vizsgálatok mellett is elkerülhetetlen ma még egy-egy szemgolyó feláldozása a beteg érdekének szemmel tartásával, életének megmentése érdekében. Buschmann és mtsai 9 év klinikai anyagát dolgozták fel, hogy megfigyeljék, az ultrahangos és izotóp vizsgálat bevezetése hozott-e nagyobb biztonságot az intraocularis tumorok diagnosisának felállításában. Anyagukból kiemeljük, hogy az összesen 234 tu. gyanújával eltávolított szemből 218 rendelkezett neoplasmával, tehát mintegy 6%-a nem volt az. Bizonytalan kórismével eltávolított 35 szemből 14, azaz 40% bizonyult daganatosnak. Öt bulbust kifejezetten egyéb diagnosissal enucleáltak, s mind az öt tumort rejtett. Tumor-gyanús enucleált anyagukban subretinalis vérzés, proliferativ maculadegeneratio, szervült ablatio fordult elő. Leszögezik, hogy a bevezetett új eljárások kellő tapasztalat megszerzése után hasznos segédeszközt jelentenek és csökkentik a tévedések lehetőségeit. Saját statisztikánk, mely a hasonlókkal összevetve nem ad okot nyugtalanságra és feltűnően kedvező arányú, arra ösztönöz, hogy a vizsgálóeljárásaink finomításával, újabbak bevezetésével a jövőben majd egyetlen szem se kerüljön eltávolításra tumor-gyanú miatt egyéb elváltozások kapcsán. összefoglalás Szerző a modern kutatások alapján összefoglalja a choriocapillaris, Bruchhártya, pigmentepithel functionalis egységnek ép és kóros structurájára vonatkozó ismereteket. Ismerteti a disciformis leválás stádiumait, amely kórkép az előbbi szövetek degenerativ elváltozásain alapul. Kiemeli a tumorra megtévesztően hasonlító disciform jellegű klinikai képeket. Több idevágó saját észlelését ismerteti. IRODALOM. 1. W. Buschmann, P. Lommatzsch, G. Coder, К. Brausewetter : Klin. Mbl. Augenheilk. 152, 73 — 80, 1968. — 2. J. P. Deneuville : Annales d’Oeulistique 201, 45—72, 1968. — 3. J. Donald M. Gass: Amer. J. Ophthal. 63, 573 — 711, 1967. — 4. J. Fehér, L. Valu : Szemészet 104, 267 — 271, 1967. — 5. F. Hervouet: Travaux d’Anatomie pathologique oculaire. Masson, Paris 1958. — 6. M. J. Hogan: Trans, ophthal. Soc. U. K. 87, 113—161, 1968. — 7. P. Junius, H. Kuhnt: Die scheibenförmige Entartung der Netzhautmitte. Karger, Berlin 1926. — 8. Otto E. Lund: Über den Wert retinaler Gefässveränderungen in der Diagnostik der Arteriosklerose. Karger, Basel 1964. — 9. I. C. Meyer: Ophthal, ib.-amer. 22, 1 — 24, 1961. ref. Zbl. ges. Ophthal. 95, 74. — 10. A. Molfino, M. Zingirian : Boll. Oculist. 44, 200 — 208, 1965. ref. Zbl. 153
